Megint a nyakunkon a playoff. A másik NHL, ahol már minden vérre megy. Álmatlanság, bealvás. Két végignézett harmad. Aztán reggel izgalom, hogy mi lett. Vigyázat, az Info Rádióban reggelente beolvassák az eredményeket! Hallgass Petőfit! Vagy lehet fülre szorított kézzel énekelni a sporthírek alatt. Ki kéne húzni tudatlanul, amíg gép elé kerülök megnézni az összefoglalót. Jó, ha idáig eljutok az eredmény ismerete nélkül. Hunyorogva kattintom végig az NHL.com-ot. Nem akarom előre tudni az eredményt. Ha már nem tudtam fennmaradni, akkor legalább öt perc borzongás legyen meg. Öt perc sűrített izgalom. Nem lehet pislogni sem. Ilyenkor mindig kérdeznek valami fontosat. Vagy jön a fiam, hogy mutassak neki inkább valami vicceset a számítón. Én meg csak öt perc nyugalmat kérek, ha már nem lehetek ott. Ha már éjszaka aludni kell. Az estéket kitölti a magyar válogatott szombattól. Csak öt perc reggel. Na jó meccsenként öt. Csak hat hétig. Ebből nem engedek.