Bodicsek

Gyerekkoromban azt hittem, hogy a bodicsek (body check) kifejezés egy Bodicsek nevű rendkívül durva orosz jégkorongozó nevéből ered. Ma már tudom, hogy ez butaság. Bodicsek nyilvánvalóan csehszlovák volt.

Naptár

NHL eredmények

Videó diszkó

Netvibes

Add to Netvibes

Licenc

Creative Commons Licenc

Fekete sisakban a Steaua 3.

2008.10.18. 20:17 quitz

Folytatjuk Dave Bidini kanadai zenész és hokiőrült csíki élményeinek közreadását. Lassan megjelenik a történetben a Steaua is. Az első rész itt, a második rész itt olvasható.

Nem volt még Jágrnak bundesliga lobonca, se fülbevalója. De már felismerhető a többi védjegyéről: a kipirult arcáról, a boborék sisakjáról és csibészes szeméről. Volt  még egy két ismerős arc a képen akiknek nem jutott eszembe a neve (Jiři Slegr és Jaroslav Modry szerepelt még ebben a csapatban). 1987, még a kommunizmus összeomlása előtt vagyunk, és Jágr még nem több mint 15 éves. Még nem követik játékosfigyelők, még három éve van addig, hogy az első kör ötödikjeként draftolja a Pittsburgh Penguins. Itt kéri majd a 68-as mezszámot, annak az emlékére, amikor hazáját lerohanták a szovjet tankok. Még nem magasodott a többiek fölé, és még messze nincsenek meg a profik között is figyelemreméltóan széles vállai. 1987-ben életét ilyen hokiőrült kelet-európai kisvárosok tornáin élte 24 óra vonatútra otthonától. Elképzelem, ahogy robog a vonata sötét erdőkön és hegyeken át, szárított húst eszik kenyérrel, távol mindentől, és azon morfondírozik, vajon milyen hoki és milyen ellenfél várja az úticéljánál. Így járom én is most ezt a vidéket. Tizenötévesen még egy hajszál választotta el azoktól a képességektől, amik korának legelegánsabb csatárává tették. Még tizenegy év választja el attól, hogy a prágai óváros főterén a magasba emelje a tömeg előtt az olimpiai aranyérmét. Vajon jártak ilyen célok Jágr fejében, amikor kikorcsolyázott a Vákár csarnok jegére, vagy egyszerűen csak a játék érdekelte?

Jágr, az ugrani készülő oroszlán.

Továbbléptem az orosz csapat fotójához, amin kiszúrtam Pavel Buret. Apró fejével, kis karjaival mered a kamerába egy védő válla mögül. Egy fürge kis manó. Ő és a bátyja még Moszkvában tanulták meg az alapokat a fegyelemmániás apjuktól, akivel már egyikük sincs beszélő viszonyban.  Úgy száguldozott a tó jegén, a botját maga előtt lóbálva, mint egy felhúzós kis játék, sebessége nem csípőből, nem combból, hanem a lábfejéből eredt. Az 1996-os olimpia elődöntőjében öt gólt vágott a finneknek. A döntőben a csehekkel játszottak, akik játéka Jágrre épült, úgy ahogyan az oroszoké Buréra. Ők ketten uralták a jeget.

Pavel Bure Moszkvából, pimasz kis elitjátékos. Gyorsasága és fürge keze serdülő korától kiemelte őt a többiek közül. A buszos utazás derogált neki, de összeszorított fogakkal végignyomta a túrákat olyan megállókkal, mint Csíkszereda, csak hogy olyan csapatokkal játsszon, mint Észak-Korea, akikénél szedett-vedettebb szerelést még életében nem látott. Mégis, itt találkozott először Jágrral, a 21. század elejének másik meghatározó játékosával. Itt a Vákár Lajos csarnokban formálódott a sport jövője, itt kezdődött a két játékosok stílusának az a keveredése, ami később, Lemieux és Gretzky visszavonulása után meghatározta a modern jégkorong karakterét. Jágr és Bure a döntőben találkozott. – Az egy nagyon különleges mérkőzés volt. – emlékszik vissza egy erdélyi rajongó. – Olyan gyors, s változatos. A végén is 4-4 volt az állás.

Otthagytam a fotókat, és bementünk a pályához. Éppen a Progym Gyergyószentmiklós játszott a Sport Klub Csíkszeredával. Karolina a VIP szektorba vezetett, ami a jég fölött a tizedik sornál kezdődött a sajtó páholy alatt. A padokat itt vörössel kárpitozták, előttük feketére festett rózsafa korlát állt. A csarnok kétezer férőhelyes, ebből talán csak száz volt üres. A pálya egyik végében egy régi, 60-as évek stílusában megépített eredményjelző állt, amin az eltelt perceket az órán kigyulladó lámpák jelzik. Mindkét kapu mögött a plafonig érő háló, hogy megállítsa az elszállt korongokat. Ez alatt van a gólbírók kis ketrece, ahonnan a lámpákat irányítják: zöld – megy a játék; piros – gól; fehér – a játék áll. A nézőtér elég viseletes, a műanyag székek kopottak, a padló elkoszolódott az évek során. A lelátóról egy Ciuc sör transzparens lóg. Karolina szerint Csíkszereda két exportcikkéről híres Kelet-Európa szerte, a söréről és a jégkorongjáról. Mondtam neki, hogy Kanadával nagyjából ugyan ez a helyzet. Egy másik transzparens alatt hat rohamosztagos állt cigarettázva, háttal a játéknak rohamsisakban, kék-fehér terepszínű ruhában.

A játékot leginkább a Csíkszereda irányította. Gyergyószentmiklós egy kisváros Csíkszeredától ötven kilométerre, ahol a játékosok egy völgyben álló szabadtéri műjégen edzenek és játsszák mérkőzéseiket. Romániában a mai napig csak két fedett jégpálya van, a Vákár csarnokon kívül még egy Bukarestben. A Progym azon kevés csapatok egyike, ahol a játékosok bérét teljes egészében az önkormányzat állja, a legtöbb helyen azonban helyi gazdasági élet erőfeszítése tartja el a csapatot. A Gyergyó sem képességek, sem csapatjáték terén nem veszi fel a versenyt a Sport Klubbal. A Csíkszereda támadásait rendre két védő vezeti, a 6-os számú Nagy Attila, és az 5-ös Adorján István. Egyikük sisakján sem volt arcvédő, és mindkettő az ifjú Randy Carlyle stílusában játszik: gyors, fizikai játék, és nagy nekiiramodás, amint megvan a pakk. Egy másik játékos is megragadott. A szomorú arcú Geréb János, a negyven körüli veterán csatár, aki leszegett fejjel, mereven korcsolyázott, de rutinjával és hozzáértésével így is kiemelkedett a fiatalabb játékostársai közül. Az ifjak közül, egy apró csatár tűnt ki, egy kis pörgős motolla, aki cikázva hajszolta végig a korongot. Mozgékonysága megóvta attól, hogy leütközzék. Megkérdeztem Ferencet, hogy ki az a srác. Azt mondta Vákár Lajos és felfelé mutogatott.

– Kovács Lajos – segítette ki Karolina.

– Kicsoda?

– Vákár Lajos unokája.

A Csíkszereda simán nyert. A nézők jórészt csendesek voltak a meccs alatt, de felmordultak, amikor megjelent egy melegítőruhás csoport a két kispad között. Mindkét tábor felpattant és fütyülni és kiabálni kezdtek a melegítősökre. Egy öregember az öklét rázva kiabálta, hogy „Kazuku!”, ami azt jelenti cigány, de Románia szerte rasszista gúnyként használják. A jégen a játékosok felfigyeltek a változásra, és le is lassult a játék. A melegítősök összébb zártak, és egy falanxterként álltak a stadionban. Ferenc is a fejét rázva szitkozódott, míg Karolina zavartan a padlóra szegezte a tekintetét, és csak annyit mondott: - Steaua.

Még mindig folytatjuk.

10 komment

Címkék: irodalom jégkorong hoki csíkszereda dave bidini

A bejegyzés trackback címe:

https://bodicsek.blog.hu/api/trackback/id/tr68720582

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

thor80 · http://www.index.hu 2008.11.12. 22:40:42

Jagr a Vákár Lajos csarnokban. Ez nekem is új volt. :) Szemügyre kell vegyem azokat a fotókat.

quitz · http://bodicsek.blog.hu 2008.11.12. 22:46:18

thor80!
ha megtalálod fotózd le és küldd el, kérlek!
thx

ottis · http://ottisfoz.blogspot.com 2008.12.01. 18:05:16

kazuku , cazacu akar lenni, es nem ciganyozast jelent, hanem az egyik volt steauasnak a neve

quitz · http://bodicsek.blog.hu 2008.12.01. 20:24:24

Ottis, köszönöm. Nagyon kemény félreértések, és sok hanyagság van Bidini írásában. Amit tudok kiszűröm. Köszi a segítséget! Együtt összehozunk egy jobb riportot, mint az eredeti. :-)

ottis · http://ottisfoz.blogspot.com 2008.12.02. 17:14:13

quitz, egy szemelyes kerdes. Voltal mar a VAKAR LAJOS palyan, esetleg egy regi SC-Steaua meccsen?

Sz;kely D;nes · http://www.webgobe.ro 2008.12.08. 07:42:03

Jagr és Bure tényleg ott volt évekig a hivatalos bejárat előcsarnokában egy-egy csoportképen. Nem kamu. És tényleg Dave volt az, aki felfedezte őket - mármint a képeken :)

qx92 2008.12.09. 03:18:21

egy apro eszrevetel 5-sel nem Adorjan Istvan hanem Adorjan Jozsef hokizot a Sport Klubnal

Muki76 2008.12.10. 19:44:18

Kovács Lajos ,nem Lajos,hanem László, a Brassói Fenestela játékos-edzője.

Muki76 2008.12.10. 19:55:08

"Kazuku" szó jelentése nem rasszista kifejezés ,hanem a szeredaiak által nagyon utált Roberto Cazacu vezetékneve akart lenni.Timaruval és Geruval játszott egy támadósorban.
www.eurohockey.net/players/show_player.cgi?serial=6030

Joegep 2009.01.06. 22:59:17

Javitsatok ki ha tevedek,de van par meglatasom:
1. Ahogy qx92 mondta az Adorjan Joska s nem Istvan,jelenleg a HC Csikszereda jatekosa
2.Kovacs Lajosrol meg eletemben nem hallottam csak Lacikarol,de az nekem is ujdonsag-ha ugyanarrol a szemelril van szo-hogy o Vakar Lajos unokaja...
3.Cazacu egy volt nagyon szemet steaua jatekos,tehat nem ciganyozas,de igaz ami igaz nem all messze attol:-)
4.Gyergyoban mar reg van fedett mujegpalya tudomasom szerint,abban az idoben mar biztos volt ugy jo 10-15 eve