Bodicsek

Gyerekkoromban azt hittem, hogy a bodicsek (body check) kifejezés egy Bodicsek nevű rendkívül durva orosz jégkorongozó nevéből ered. Ma már tudom, hogy ez butaság. Bodicsek nyilvánvalóan csehszlovák volt.

Naptár

NHL eredmények

Videó diszkó

Netvibes

Add to Netvibes

Licenc

Creative Commons Licenc

Sztárgázsi

2011.06.27. 08:49 quitz

Robert DeNiro Bronxi mese című filmjének egyik jelenetében a helyi gengszter a patronált kiskölyöknek azt tanítja, hogy ne válasszon sportolót példaképnek. "Biztosan nem fogja kifizetni apád helyett a villanyszámlát, ha bajba kerültök" - valahogy így a gengszter. A harmincas években a sztár sportolók a arányaiban alig éltek jobban, mint egy jól menő kiskereskedő. Pár évtizeddel később rendesen elszabadultak a bérek. Nem csupán az ágazat termelőképessége nőtt meg, hanem a klubtulajdonosok által dominált bevételmegosztás is megváltozott.

Malcolm Gladwell a New Yorker hasábjain annak járt utána, hogyan alakultak ki a sportolói sztárgázsik. Nem folyamatos piaci alku vezetett idáig. De nem is közvetlenül a nézőszám állandó növekedése vagy a médiabevételek emelkedése. Nem egymásra licitáló klubtulajdonosok srófolták az egekig az árakat. A hetvenes évek közepén egy szakszervezeti vezető, Marvin Miller, igazolt a profi baseball játékosok szövetségébe, és örökre megváltoztatta az üzletet.

 

Biztosan nem így képzelte Marx a szervezett munkásság győzelmét. Nem gondolta, hogy egyszer majd az átlagkereset ezerszeresét is megkeresheti egy-egy szervezett sportoló. És mindez egy olyan embernek köszönhető, aki tudta, hogyan kell sarokba szorítani a tőkés munkaadókat. Gladwell szerint nagyjából egyszerre, a 70-es évek közepén, kezdett több ágazat is átalakulni, és üzleti modellt váltani. Ezek közös vonása az volt, hogy kiemelkedő egyéni teljesítményekből termeltek jövedelmet. A tehetségintenzív iparágak ekkor szakadtak ki abból a tekintélyelvű, paternalista struktúrából, ami a mecenatúra hagyományára épült. Korábban  a tehetségek örültek kiváltságos helyzetüknek, hogy hobbijukból élhettek. Akik pedig a tömegszórakoztatást szervezték, remekül éltek a piaci lehetőségek kiaknázásából. Aki boldog akart lenni, az boldog volt, aki meg pénzt akart keresni, az pénzt keresett. Miller és a hozzá hasonó szabálytörők nem fogadták el a szokásjogot. A tehetségeknek ne csak az öröm jusson, hanem egy igazságos rész abból, amit megtermelnek munkájukból. A  hagyományos presztízs alapú elosztás helyébe a piaci érték alapú elosztást került. A nagy hatalmú kiadók, impresszáriók, lapszerkesztők és klubtulajdonosok szembesültek azzal, hogy a tehetségek, akiket teremtményüknek képzeltek, önálló életre kel.  Egyszer csak jött valaki, és azt mondta, hogy mától máshogyan lesznek a dolgok. Ha sokat akar valaki keresni, akkor üzlettársának fogadja a tehetségeket. Így volt ez a sportban, a könyvkiadásban és a zenében is.

Általában a haladásként fogjuk fel, ha megkövült struktúrákat törnek szét, és helyükbe új, hatékonyabb rendszereket állítanak. A kérdés, hogy vajon ez ilyen-e? Jobb lett-e a sport azáltal, hogy sokat lehet keresni? Jobb színvonalú-e a baseball annak következtében, hogy ma 233 millió dollár a legmagasabb éves fizetés. Több gyerek akar baseballozni ekkora összegért, mint ahogy többen lottóznak, ha rekord összegű a nyeremény? Vagy az egész közösség szempontjából teljesen érdektelen a szolgáltatói oldalon belüli elosztás? Annyi változott, hogy azt a sok pénzt, amit termel egy sportág, azt igazságosabban osztják el?  

Donald Fehr az NHL játékosokat tömörítő szövetség elnöke a baseballból érkezett, példaképe éppen Miller. Másfél éve van arra, hogy egy új kollektív szerződést alkudjon ki a tulajdonosoktól. A 2004-2005-ös elmaradt szezon emléke még elég eleven ahhoz, hogy megegyezésre jussanak. Ugyanakkor a lockout lehetőséget nyújtott arra is, hogy a liga működését és a játékszabályokat is átgondolják. Mindkettő hosszútávon előnnyel járt. Az NFL-ben éppen most látszik elúszni a 2011-12-es szezon. A New Yorker hasábjain James Surowieczki foglalkozik a tulajdonosok és a játékosok érdekképviselete között fennálló vitával. A konfliktus lényege, hogy a klubtulajdonosok eddig a liga jövedelmének 1 milliárd dollár feletti részének 60%-át ford0tották a játékosok bérezésére, és most már csak a második millárd fölötti összeget szeretnék felosztani. Hasonló gondok kezdenek mutatkozni az NBA-ben is.  

Kapásból azt mondanánk, hogy nincs az a sportoló, író vagy zenész, aki mesés kincseket, nagy házat, sok sportautót érdemelne. Ezek nélkül is jó regényeket írtak, nagy gólokat lőttek és szép dalokat énekeltek régen. Helyettük az keresett sokat, aki a piacra segítette őket. Ők talán még kevésbé érdemelnék meg ezt. Pedig a pénz ott van, mert fizetni akarunk, hogy lássuk azt a csodálatos szögletet, fantasztikus filmjelenetet, olvasni akarjuk a könyvet amiről mindenki beszél. Sőt, még azt az újságot is, amiben ezekről írnak. A kereslet, és a fizetési hajlandóság megvan. A kérdés az, hogy milyen arányban kapják a pénzünket a szereplők. Én mindig az első sorban fogok tapsolni, amikor egy paternalista elosztási rendszert változtatnak piaci alapúra.  A sport és a szórakoztató ipar bizonyos részei valóban sok pénzt termelnek, de szerencsére nagyon sok fogyasztóból.  

A 20. század nagy vívmánya volt, hogy a tömegkommunikációs eszközöknek hála, a tehetség komoly mobilitást tudott biztosítani azoknak, akik élni tudtak a lehetőséggel. Nem csak a pénz, hanem a készségek is tudtak újabb pénzt termelni. Főleg akkor, ha e kettő - a pénz és a tehetség - egymásra talált. A Marvin Millerhez hasonló emberek voltak azok, akik bebizonyították, hogy a tehetség termelőerő, és az szórakoztató ipar új modelljében már nem ellenőrizhetik a tulajdonosok a teljes értékláncot. A megkérdőjelezett dominanciájú tulajok versenyhelyzetbe kerülnek. Már nem tud mindenki sikeres üzletet vinni, aki egyszer megörökölte. Jobb tulajok, jobb stratégiák küzdenek a nézőkért és a jobb játékosokért. Versenyből csakis jobb és színvonalasabb szórakoztatóipar nőhet ki.

Az elmaradt 2004-2005-ös szezon minden NHL rajongónak kínszenvedés volt. Viszont utána, minden értékelés szerint, jobb lett a jégkorong az észak-amerikai ligában. Okosabb tulajdonosok kezében játszottak jobban vezetett csapatok pörgősebb meccseket. Minden alkun alapuló piacnak jót tesz, ha a meghatározó erőviszonyok kiegyenlítődnek. Egy-egy NFL sztárhoz képest még mindig aprót keresnek az NHL-ben, de mindenki tisztában van vele, hogy most ezen a piacon ennyit lehet. 

1 komment

Címkék: gazdaság nhl

A bejegyzés trackback címe:

https://bodicsek.blog.hu/api/trackback/id/tr603017489

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.