Bodicsek

Gyerekkoromban azt hittem, hogy a bodicsek (body check) kifejezés egy Bodicsek nevű rendkívül durva orosz jégkorongozó nevéből ered. Ma már tudom, hogy ez butaság. Bodicsek nyilvánvalóan csehszlovák volt.

Naptár

NHL eredmények

Videó diszkó

Netvibes

Add to Netvibes

Licenc

Creative Commons Licenc

Másodközlés: Izzik a csarnok, ég Budapest

2011.08.03. 23:58 quitz

 

Egy hete jelent meg a Jégkorong blogon az alábbi cikkem. Indulatból született, aztán a szerkesztőknek hála elemzősebbé vált. A probléma valós, akármilyen eszközökkel is látunk neki a feldolgozásához. Ezt mutatja az is, hogy nagyon sok hozzászólás érkezett a Hokikomment blogon. Kösz mindenkinek!

-----------------

Mi folyik Budapesten? – erre a kérdésre keresi a választ szubjektív-lendületes írásában rendszeres vendégszerzőnk. Kell-e jó jégkorong a fővárosnak? Lenne-e értelme létrehozni a Budapesti Pingvinek csapatát? Fontos felvetések fogalmazódnak meg tovább után.

Nem mindegy, hogy izzik a csarnok, vagy mindenki ég. Pár éve rendszeresen problémát okoz az Újpest jégkorong-szakosztályának a Megyeri úti jégcsarnok "rendezetlen helyzete". Jelenleg a Nemzeti Sportközpontok (NSK) üzemeltet sok, régóta állami tulajdonú sportlétesítményt. A hasznosításnak kevés köze van a piaci viszonyokhoz, de nem nagyon találni más logikát sem. Kormánybiztos által vezetett költségvetési intézményként minimum sportpolitikai erőtérben születnek a döntések. Ez mindaddig megfelel a létesítmények használóinak, amíg tudják, milyen koordinátarendszerben mozognak, és megvan a megfelelő csókjuk a döntéshozókhoz. A zavar akkor keletkezik, amikor változnak a szereplők vagy a szabályok.

Úgy látszik, a Megyeri úti jégcsarnok körül folytonos változásban van minden, csak a probléma ugyanaz minden évben. Nincsenek belső információim a sztoriról, nem is kapartam utána. Nincs kedvem hozzá. Nem erről, nem ezen a szinten kéne már vitatkozni. A budapesti csapatok szerencsétlenkednek, miközben már a szépen építkező Dunaújváros is osztrák ligában indul. Emberek, mi folyik itt, Budapesten? A kiváló szakmai programmal és a legenda szerint túl erős ballib csókkal rendelkező Vasas Starsatomjaira hullott. A Fradi eltapsolt tavaly egy tisztességes vállalkozói bánatpénzt, és nem látszott belőle év végére semmi. Az Újpestből sem látszik semmi, de az legalább ingyen volt. Talán annyi a különbség a két patinás (khm) csapat között, hogy ha egy játékos Budapesten ragad, az a Fradinál fog kopogtatni, és nem Újpesten. Nincs jó hangulat, és nemcsak a jégpálya miatt.

Budapest egy káosz. Folyik a szerencsétlenkedés, fogynak a szurkolók. Színvonalas sportvezetők, színvonalas szponzorok és méretes szurkolótábor nélkül nem állít senki igazi követelményeket. A jégkorongot követők leginkább csak a válogatott vagy az AV19 meccseit követik. A majd kétmilliós Budapest, ha minden csapata itthon játszott, akkor sem tudott felmutatni 1000 fizető nézőt az elmúlt szezonban. Ugyanezt a széthullást már láthattuk jó tíz éve a kosárlabdában. Addig három jó csapata volt a fővárosnak, a MAFC, a Tungsram és a Honvéd. Aztán az utóbbi kettőből lett a Budapesti Sasok, végül az is megszűnt. A jégkoronghoz hasonlóan a kosárlabda azokban a kisebb településeken megy, ahol komolyan veszi a helyi közösség a csapatát. A nemtörődöm, nagyképű pestiek meg járhatnak szotyizni focimeccsre. De most már azokat is a Debrecen, a Videoton és a Paks nyeri. Remélem, felállnak még a budapesti klubok, mert a főváros nélkül aligha lesz nemzeti látványsport a hoki. 

Már írtam korábban, hogy egy színvonalas bajnoksághoz szükség van a budapesti rivalizálásra. Ez praktikusan egy erős Fradit és egy erős Újpestet jelentene. Erre most kevés esély látszik. A Fradinak igazi otthona sincs, várhat a csarnokra, amit vagy megígértek McCabe pénzéből, vagy nem. Addig is egy pesterzsébeti edzőcsarnokban játszik. Az UTE meg maximum bérlő lehet a saját sporttelepén, ha a Nemzeti Sportközpontok éppen engedi, és nem kell valami sokkal fontosabbra a jégidő. Mondjuk valami újkeresztény közösség bulijára, mint a Sportarénában, ahol nem jutott idő a New York Rangersnek. Egykor jó ötletnek tűnt, hogy az egyesület telkén az akkori kormányzat épít stadiont és csarnokot. Kíváncsian várjuk, hogy a kormányzat látványsportok felfelé mutatott kitüntető figyelmét és a többletforrást mire használják a klubok. Jönnek-e majd a külföldi szakemberek, elindulnak-e hosszú távú stratégiai programok, vagy eltapsolják a ciklus végéig, ami jutott. Az idő azt igazolja, hogy mindig nagy ára van a kormány harsány szeretetének. Ha jobban belegondolunk, talán éppen annak köszönheti a magyar jégkorong a morális tartását, hogy a múltban nem volt fontos a politika számára, lényegében underground látványsport volt. 

A New York Islanders is létesítménygondokkal küzd. Nemrég szavaztak Nassau megye lakosai arról, adjon-e 400 millió dolláros (75 milliárd HUF) kölcsönt a megye egy új sportközpont felépítésére. A kampányban az Islanders tulajdonosa több tucat önkéntes és fizetett szakembert mozgatott, hatástanulmányok készültek a gazdasági hatásokról.A szavazást végül elbukták. A hírre egyből megjelentek a kérők a nem túl eredményes csapat körül. Az első pletykák az új brooklyni Barclay Centerről szólnak. Közel van, jár oda a metró, befér 15 ezer néző és egy hokipálya. Csak a New Jersey Netsszel kell osztozni. Innen mindegynek tűnik a kérdés, hogy Brooklyn vagy Long Island. Technikailag Brooklyn is Long Islanden van. De Káposztásmegyer is a IV. kerülethez, Újpesthez tartozott, mégsem volt túl szívélyes a viszony a Stars és az UTE között. Szóval, fogadjuk el, hogy a szurkolók nehéz napok elé néznek. De a biznisz az biznisz, a New York-i rivalizálás tovább él. 

Itthon kevésbé ugrálhatnak a csapatok, mert egyelőre kevéssé mozgatják meg a tőkét, a nézőket. Nálunk az OTSH gondnokságának utódszervezete, a Magyar Nemzeti Sportközpontok határozza meg, kinek mit lehet, és mennyiért. (Most éppen 20 000-ért lehet mindent, fedettben edzeni és szabadban játszani is, ez a kluboknak úgyis csak 2000-be fáj, mert a társasági adóhoz kapcsolódó törvény mindent megold, ezt például 90%-ban támogatja. Gyakorlatilag tehát nem csinál mást az állam, mint a saját maga által vállalt feladatokat támogatás címkével ellátva a költségvetésből finanszírozza. És az egyik sportos kormánytag erről még képes is azt nyilatkozni, hogy a világ ismét tőlünk tanul.) Egyszer ismeretlen céllal, egyeztetés nélkül bezárja a Szilágyi úti sporttelepet, máskor lelakatolja a Megyeri úton a jégcsarnokot, aztán nem javítja meg a jégkészítő berendezést, amikor indul a szezon. Teljesen homályos válaszokat adnak újságírói kérdésekre. Végül pedig suttyomban egy néhány éve a Ferencváros-utánpótlás romjain alakult egyesületnek adják oda a csarnokot olyan időpontban, amelyről korábban azt állították, hogy akkortájt nem képes jeget készíteni a gép Újpesten.

Gazdaságosságról beszélnek akkor, amikor egy sportszövetségnek 3000 forint óradíj egy óra jégidő, sportklubnak meg 30 800. De a tánchoz partner is kell, és az UTE jégkorong-szakosztályának vezetése alkalmas partnernek tűnt ehhez a produkcióhoz. Évek óta nyaranta ugyanaz a dermedt csönd. Nincsenek átigazolási hírek, nem szól semmi a szakmai építkezésről. Ugyanazok az emberek cserélgetik a szerepeket egymás között, és birkóznak ugyanazokkal a problémákkal. A jó szándékot nem vonom kétségbe, csak a képességet a kilábalásra. Közben a budapesti profi hoki esélyei egyre romlanak.

Ha már képtelen ez a szerencsétlen főváros egy rendes rivalizálást fenntartani két hokicsapattal, akkor legyen egy EBEL-képes budapesti csapat. Az OB I.-ből úgysem lehet kiesni, akkor miért ne lehetne az indulási jogot úgy adni, hogy a potenciális piacokat veszik számításba? Koncentrálódna a pénz, a tehetség. Az utánpótlás-nevelésben megmaradhatnának a hagyományos egyesületek. Versenghetnének egymással a korosztályos bajnokságokban, és abban, hogy ki nevel nagyobb játékosokat. A profi klub motivált lenne, hogy a saját földrajzi piacáról éljen meg, és ne a közösből akarjon többet kiszakítani. Rossz vért szül, ha a csapatok, a szurkolók egymást lesik, hogy kinek jutott több vagy kevesebb a központi kondérból. Miközben nem biztos, hogy van még egy kétmilliós város, amelyikben ennyi egyesület próbál evickélni a hokiutánpótlás környékén.

Budapest termeli a hazai GDP majd felét, míg a hokiban csillogó Közép-Dunántúl kevesebb mint 10%-át. A sportág nem engedheti meg magának, hogy egy ekkora piacot elengedjen. Szükség van a pestiek pénzére, figyelmére. Miközben Geszti Péter már sokadik marketingformációját dobja össze a rendszerváltás óta, a fővárosi jégkorong-egyesületeknek csak dicső múltjuk van. Egy kis marketinggel izgalmassá lehetne tenni a magyar bajnokságot.

Kell (legalább) egy csapat. Játszhatna a Papp László Sportarénában, ha éppen nincskedvezményes cipővásár, vagy hitéleti buli. Hívhatnák a csapatot Pesti Pingvineknek. Jó marketinggel összejönne 5-6 ezer ember hétvégénként. Csak legyen végre rendes építkezés, a város gazdasági erejéhez méltó keret. Legyen egy csapat, ami meg tudja csapni a labancokat, a Volánt, vagy akár a 23 ezres Jesenice csapatát. Legyen annyira nehéz jegyet szerezni, mint Zágrábba egy EBEL-meccsekre. Lehessen kimenni a meccsre családdal, haverokkal. Legyen olyan a hangulat, mint a válogatott meccsein. A gondnokok, szertárosok pedig ne fontoskodjanak túl sokat. Nem róluk szól a sport. A magyar jégkorongot már jól edzett közönség figyeli. Ideje felrázni Budapestet is.

sportág rekordbajnok utolsó budapesti 1991-ig 1992-től 2010/11
 jégkorong  FTC (25)  FTC (1997) 96% 25% 3 (6)
 kézilabda  Veszprém (19)  Elektromos (1991) 75% 0% 2 (12)
 kosárlabda  Honvéd (33)  Honvéd (1997) 93% 20% 0 (14)
 labdarúgás  FTC (28)  MTK (2008) 96% 55% 5 (16)
 vízilabda  UTE (26)  Vasas (2010) 91% 95% 7 (13)

Az öt úgynevezett látványcsapatsportágban összegyűjtöttünk és rendszereztünk néhány adatot, főváros-vidék szempontból. Különvettük az elmúlt húsz évet (az 1991-ig oszlopban az olvasható, hogy a bajnoki címek hány százalékát szerezték meg a budapesti csapatok, az 1992-től pedig az utolsó húsz bajnokságról mutatja meg ugyanezt az adatot, a 2010/11 alatt zárójelben a legutóbbi bajnokság létszáma, előtte a budapesti csapatok száma olvasható), tehát nagyjából a rendszerváltás után időszakot. Jól látszik, hogy 1991-ig teljesen főváros-centrikusak voltak ezek a sportágak, a bajnoki címeket több mint 90%-ban a budapesti csapatok nyerték. A kézilabda azért kivétel, mert  kispályás változatot csak 1951-től játsszák, igaz, 1991-ig itt is budapesti volt a legtöbbször bajnok. A vízilabda a másik kivétel, egyedül náluk nem tolódott el a hangsúly vidékre, mi több, még nagyobb arányban szereztek bajnoki címet, mint azelőtt. Szintén unikum, hogy itt még mindig több volt a budapesti csapat a legutóbbi bajnokságban. Kedvenc sportágunkban 1981-ben avattak először nem budapesti bajnokot, a Székesfehérvári Volán törte meg a hegemóniát, de a ma már teljes egészében Budapesten kívülre költözött kosárlabda-bajnokságban csak a Körmend 1987-es győzelmével tört meg a hegemónia. Látszik, hogy az első három sportágban több mint egy évtizede nem nyert bajnoki címet budapesti csapat, de labdarúgásban is elhúzott a vidék, az utóbbi tíz bajnokságból hét az ő dicsőségüket hirdeti. A vízilabda itt is más, az Eger 2011. évi sikere 47 után az első vidéki.

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bodicsek.blog.hu/api/trackback/id/tr163123970

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.