Bodicsek

Gyerekkoromban azt hittem, hogy a bodicsek (body check) kifejezés egy Bodicsek nevű rendkívül durva orosz jégkorongozó nevéből ered. Ma már tudom, hogy ez butaság. Bodicsek nyilvánvalóan csehszlovák volt.

Naptár

NHL eredmények

Videó diszkó

Netvibes

Add to Netvibes

Licenc

Creative Commons Licenc

Fekete sisakban a Steaua 1.

2008.10.12. 23:23 quitz

Dave Bidini egy hokiőrült kanadai zenész, aki több érdekes könyvet is írt a hokiról. A  Tropic of Hockey című könyvében olyan különleges helyekről tudósít, ahol furcsa kultusza van a hokinak. Így járt Dubaiban, Kínában, és Csíkszeredán is. Az alábbiakban a könyvnek az erdélyi fejezetéből adok közre több részletet, több részletben. A fordítást igyekszem gyorsan lezavarni, így biztos vannak benne hibák. Bidini egy kicsit szétszórt és kókler, a könyvének szerkesztője meg biztosan nem volt. Így nála Vákár Lajos felesége Mrs Lajos, és Czáka István egyszerűen Czka Istun. A leírás hangulata viszont klassz. A szerző az idegen szemével tapasztalja, és érti meg, hogy mit is jelent(ett) a jégkorong Székelyföldön.

***

-         Szereted a Bostont? – kérdezte Karolina a szálloda halljában.

-         Valaha szerettem.

-         Szerintem elég jók.

-         Boston, a zenekar? Arra gondolsz, ugye?

-         Igen a zenére. Majd ha beülünk a főnököm kocsijába, akkor beteszem neked a Boston kazettámat.

Karolina vitt el bennünket a csarnokig a parkon át. Csinos szürke kabátot viselt, és hosszú fekete haját egy csattal tűzte fel. Karolina fiatal volt, és elegáns, egyike a forradalom utáni korszak legeszesebb fiataljainak. Abba a bukaresti vitakörbe járt, ahová az iskolák delegálták legokosabb tanulóikat, hogy ott a következő generáció legígéretesebb tagjaival a politika és a kultúra kérdéseiről vitázzanak. Ő volt Ferenc titkára, és a mi tolmácsunk.

A csíki reggel csöndes volt, csak a fecsegésünk törte meg a park csendjét. A park legmagasabb pontját egy emlékoszlop foglalja el. Az ég szürke volt és hideg, a kapucnimat a szemembe kellett húznom, hogy melegen tartsam magam a Csík völgyén végigsöprő fagyos széltől. Az aréna a park végén áll. A szürke épület leginkább egy óriási beton tangóharmónikára emlékeztet. PATINOARUL VÁKÁR LAJOS JÉGPÁLYA hirdeti egy fa táblára festett kék felirata a bejárat fölött. A csarnok felé két hokis szobor mellett is elmentünk. Az első egy bulihoz felálló játékos drótból hajlított alakja. A figura egy margarétákból kinövő ezüstös korong előtt áll. Ettől jobbra egy jóval nagyobb és hatásosabb kompozíció áll. Két háromméteres konstruktivista alak, akik teljese erőbedobással űzik a korongot. Tekintetük előre mered, botjuk a korong után nyúl, ezüst korcsolyapengéik hasítják a levegőt. Olyan félelmetes bádogemberre emlékeztettek, akik testén a forrasztások olyanok, mint olvadt fémet szállító kidagadó erek. A botok nyelébe vésve ott áll a nevük: Czáka István és Vákár Lajos. Amikor a nap megvilágítja alakjukat, a tükröződő fény bejárja a parkot.

Ezek voltak Európa első hokis szobrai 1975-ben, korábbiak, mint az orosz, svéd, csehszlovák szobrok. Úgy tűnik, Erdély jócskán a hokivilág előtt járt, és ez, amint beléptem a csarnok fogadóterébe, azonnal még nyilvánvalóbbá vált. Az előcsarnok egyik falán végig régi fekete-fehér képek függnek. Amolyan kis Vákár Lajos Hall of Fame. A képek nézegetése közben csatlakozott hozzánk Ferenc, aki Karolina segítségével bemutatta nekünk Vákár életét, és örökségét. Nagyon valószínű, hogy ő volt a legelső európai hokijátékos volt.

Vákár botja átlósan függött a falon, leginkább egy régi vonalzóra emlékeztetett, egyenes volt és vékony, a tulajdonos nevével a szárán. – Ezzel a bottal kezdődött az európai hokitörténetet. – mondta Ferenc. – Ezt a saját kezével készítette, miután látta, hogyan játszák a játékot a kanadaiak. Annyira fellelkesült a játék felfedezésétől, hogy egyből kivágott egy fát a botnak.

-         Hol láthatta a kanadaiakat? – kérdeztem

-         Hát filmen.

-         Milyen filmen?

-         Senki nem tudja pontosan, ez valamilyen kisfilm féle lehetett. – mondta Ferenc.

-         Talán filmhíradó? – kérdezte Janet

Ferenc és Karolina kicsit tanácskoztak.

-         Igen. Ez egy tíz másodperces kis bejátszás volt, amin kanadaiak hokiztak a jégen.

-         Mikor lehetett ez?

-         1923-ban.

1923-ban Frank Calder volt a négycsapatos NHL elnöke, Bob Dye a Toronto St. Pats játékosa lett a gólkirály és Lester Patrick bejelentette visszavonulását. Egy meccsen, amit a Montreal Canadiens játszott a Hamilton Tigersszel, Bert Courbeau rárontott a Habs kapusára, Georges Vézinára – aki korábban csapattársa volt – és betörte az orrát. A következő találkozójukra, sérülése ellenére, Vézina beöltözött, de a montreáli közönség elvesztette a fejé, és citrommal szemetelte tele a jeget, és Lou Marsh-ot, a vezetőbírót is képendobták, mire az rávetette magát a dobálóra. Ebben az évben a Stanley döntőjében a Senators játékosa Clancey King minden poszton játszott, beleértve a kapus posztot is, miután egy büntetővel leküldték Clint Benedictet a kapust. Akkoriban a kapusoknak még le kellett ülniük a kétperces büntetést. Clancey hősiesen beugrott a helyére és kapott gól nélkül teljesítette a két percet.

1923-ban még hét-hét játékos volt a jégen.  Ezév márciusában a Toronto Star új rádióállomása, a CFCA, úgy döntött, hogy közvetíti a Kitchener és Parkdale mérkőzését a Mutual Street Arenaból. Itt debütált Foster Hewitt, mint jégkorong kommentátor. A szezon elején Newsy Lalonde-ot a Western Hockey League-be adták a Saskatoon csapatába Aurel Joliatért cserébe, aki Howe Morenz és Black Cat Gagnon csapattársa lett a Montreálnál. 1923-ban az Ottawa Senators nyerte meg a Stanley kupát, két mérkőzésen győzték le az Edmonton Eskimost.

A Senators egyik sztárja Frank Nighbor volt, aki hat egymást követő mérkőzést játszott végig csere nélkül. Anélkül, hogy egy percre is elhagyta volna a jégpályát. Duke Keatsnek lett volna a feladata, hogy kifárassza a döntőben, de nem sikerült. Nighbor és a srácok a kupával vonatoztak haza keletre, és minden egyes megállónál parádéztak kicsit az ezüstserleggel az pályaudvar közönségének. És Erdélyben Vákár Lajos a villódzó képeket nézve arra gondolt: Ezt mi is meg tudnánk csinálni.

 

Folytatjuk.

1 komment

Címkék: irodalom jégkorong hoki csíkszereda dave bidini

A bejegyzés trackback címe:

https://bodicsek.blog.hu/api/trackback/id/tr85710799

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

wan2bee 2008.10.19. 01:57:27

borsodzik a hatam a sztori hallatan..
süti beállítások módosítása