Drága olvasók!

Az utóbbi hetekban nagy volt a csönd a blogon. Sajnos a munkám elszívta az összes életerőmet. És Ocskay Gábor halála után sem nagyon tudtam mit mondani. Még ha nem is volt jele, végigszurkoltam az OB1 döntőjét, voltam felkészülési mérkőzésen, dobáltam mackót, megsirattam minden idők legjobb magyar jégkorongozóját, megpróbáltam vektoros layerekben megrajzolni 19-es mezét (nem sikerült), megszerveztem a zürichi vb-re az utamat, éjjelenként félholtan végignéztem pár parádés NHL mérkőzést, és mégtöbbet letöröltem nézetlenül a set-top-box lemezéről, szereztem egy huszáros szurkolói mezt. a fiam pedig belenőtt a legkisebb kapható hokimezbe. Csak ide nem írtam semmit. De majd most...