A rájátszás első körének felénél járunk. Talán egyetlen meglepetés van eddig, hogy a San José kétszer kikapott az Anaheimtől. Általában az erősebb csapatok jobban állnak, de csak a Vancouver és a Boston ment el három nullra. Ez általában az a pont, ahonnan nem lehet fordítani. A Stanley kupák  történetében eddig összesen két csapat tudott 3-0-ás hátrányból fordítani. Ennek megfelelően a a kétmeccses hátrányba került csapatok ördögként küzdöttek a jégen. A Calgary és a Washington méretes sallert osztott ki a Chichagonak illetve a New York Rangersnek. Mire megvirrad újabb öt mérkőzésen leszünk túl, sokminden el fog még dőlni.

A tovább után egy hosszú, sok linket tartalmazó, mély szakmaisággal és utánajárással megírt cikk következne, ha nem szállt volna el. De elszállt, és ettől elég bosszús vagyok. A lényeg a következő volt:

A San José Sharks rajongói számára nagy csalódás eddig a rájátszás. Az Anaheim éppen hogy becsúszott nyolcadik helyen a playoffba sima 2-0-ra megy eddig. A Sharks történetének eddigi legeredményesebb alapszakaszán van túl. Ezzel meg is nyerték a Presidents' Trophyt. Az ifjú edző, Todd McLellan, tavalyig Babcock mellet volt asszisztens a Red Wingsnél. Ez az első szezonja vezetőedzőként. Ő nagyon bizakodó, a sok munka és befektetés meg kell hogy térüljön. Valóban majdnem kétszer annyit lőttek kapura a két mérkőzés alatt, mint a Ducks. Ellenfelük azonban jóval keményebben játszik elöl, hátul és középen. A 2007-es bajnok csapat veteránjai az edzőcsere ellenére még mindig jól muzsikálnak. A bizakodás mellett talán szükség lehet egy-két vagány húzásra, taktikai átszervezésre. A szurkolók Stanley kupát várnak San Joséban.

3-0-ás állásról nem lehet gyakorlatilag továbbjutni az NHL playoffban. Eddig összesen kétszer sikerült innen fordítani. Így bármennyire is szimpatikus a St. Louis Blues vagy a jubiláló Montreal, nekik már kampó. Szintén nagyon kell kapaszkdnia a Blue Jacketsnek. Ők most kerültek be először a playoffba, és ma éjjel játszák történetük első hazai rájátszás mérkőzését. Nagyon reménykednek a 19 ezres csarnokuk közönségének erejében. Másban nem is nagyon lehet bízni a Red Wings ellen.

Az igazi ádáz küzdelmek a kiegyenlített párharcok. Sejteni lehetett, hogy a Capitals, a Flyers és a Flames nem engedi el ellenfelét egykönnyen 3-0-ig. Mind nagyon megszívták magukat és sokgólos különbséggel, megtáltosodva hozták a harmadik mérkőzést. Ezek közül - jó érzékkel - mindhármat meg is néztem. A Rangers igyekezett dűlőre vinni a sorozatot, de a Caps nagyon összekapta magát. Ovecskin óriásit játszott, még ha nem is volt jólja. De a legnagyobb sztár az alapszakaszban 6, most 2 mérkőzést játszó cserekapus, Varlamov. 57 lövésből csak egyet egedett be a két legutóbbi meccsén.

A szoros párosításokban az fog dönteni, hogy melyik egyesület képes igazi csapatként harcolni, új energiákat mozgósítani. Vagy hol képesek egyes játékosok magukkal húzni az egész csapatot.

Averyt már majdnem megdícsértem, hogy milyen jó a küzdőszelleme, amikor ma megláttam, ahogy lenyom egyet a leeresztett karú Varlamov kapusnak. Sajnos elmebeteg, és ha emiatt +10-12 perc emberhátrányt szenved el a csapata, az nem segít rajtuk.

Hajrá, mindenkinek! Legközelebb, nem mentek el egy új cikket egy régire.