Drága jó Laci szólt, hogy éppen egy éve nem írok semmit ide a Bodicsekre. Így igaz, pedig mostanában egyre többet jár a blog az eszemben. Váltottam munkát, neveltem gyereket, iskolát keresünk, elköltöztünk, felújítottunk, beszálltam egy rádióműsorba a Tilos Rádióban. Időm kevés, az összefoglalók és eredmények követése meg önmagában eléggé untatott.  De történt más is. Nemrég elkezdtem jégkorongozni, és ez kezdi átrendezni az életet. 

Már régen terveztem, hogy középkorú létemre megtanulok hokizni. De ahogy lenni szokott ez is csak húzódott. Először gyorsan rommá törtem a bal csuklómat, aztán mindig közbejött valami. Szeptemberben végül dobtam egy üzenetet Gurigának a Gerillahoki alapítójának, akit még az UTE környékéről ismertem. Ő közben jégkorong edző lett, sportmanager, és megalapította ezt az amatőr sportegyesületet. "Jégkorongot mindenkinek!" - ez a jelszó. Ebben magamra ismertem, a mindenki közé én is beférek. Különféle barátaim játszottak különféle időben és helyeken, de mind erősen túlképzettek voltak hozzám képes. Ott volt a srác, aki a Balaton jegén töltötte gyerekkora minden téli délutánját (és akkor még ugye voltak telek!), aztán volt az egykori Leveles-kupa győztes. Engem az élet tanított korcsolyázni. Az újpesti jégen muszáj volt valahogy imponálni a csajoknak. Utána meg különféle randi, majd kardió célokkal jártam a Városligetbe. Erre pont elég volt, amit az élet tanított. De az, hogy a Műjégen tudok koszorúban fordulni, meg az egy irányba hoki fék még nem korcsolyázás.

Szeptember végén kölcsönkértem a balatoni srác cuccát, hogy kipróbáljam a jégkorongot. A rákészülés olyan volt, mint sok romantikus film, és Playboy nézegetése után leszólítani az első csajt. Elméletben jobban ment a dolog. De ha már ott vagy, akkor csinálni akarod rendesen. Az elején a feladatokat alig értettem, és sok gyakorlatról el sem tudtam képzelni, hogy a végére jutok. Beálltam a sor végére és nyomtam. A kondícióval nem volt sok gond, de a koordinációval annál több. De kedves, támogató volt a csapat. Külön öröm, hogy az edzésen vannak lányok is, akik az empátiájukkal sokat tudnak segíteni. Itt mindenki azért van, mert szeret sportolni, ügyesebb, erősebb akar lenni holnap mint ma, és ezt tiszteli is a másikban. Az első edzés végén a szabad játékban, a harmadik sor egyik csatár posztján kóvályogtam az UTE csarnokában, ahová korábban leginkább szurkolni jártam. Próbáltam felidzéni a Playstation játékból, hogy hova küld az NHL13-ban szóló módban a helyezkedést segítő nyíl. Tök béna voltam, de fülig ért a szám és a végén minden ruhámból csavarni lehetett a vizet. 

Azóta rendszeresen járok. Vettem magamnak cuccokat. Volt sikeres cselem, adtam gólpasszt, lőttem gólt, játszottam edző meccset. Igyekszem megtanulni amit lehet. Voltam már a Gerillák B csapatával tornán, ahol rommá vertek, de a fiaim így is büszkék voltak rám. Én is magamra. Főleg azért, mert 37 évesen sikerült kiléptem a komfort zónámból, és elmentem legbénábbnak egy csapatba. Igyekszem felzárkózni, de nagy amatőr játékos már nem leszek. De nekem az is elég, ha megmarad a hokitól a letörölhetetlen vigyor a képemen. Ha minden jól megy, van még húsz évem.

Hasonló jókat kívánok nektek is.

Úgy felállt ez az új szezon, mintha hónapokig tervezgették volna az indulását. Talán egyedül a technológiai háttér döcög. Szegény Máté és Spiller egy olyan adást közvetítettek, ami akadozott. Hiába a HD, ha néha kimerevedik a kép, és valami miatt egy gól is lemaradt. Alig győztek mentegetőzni szegények. Nem egyszerű műfaj ez a közvetítés. Digitálisan jön a jel, jó kapcsolat kell hozzá. Én egyszer jártam eCinemában, ahol műholdals netkapcsolaton keresztül küldik a filmet a moziba. Nagyon durván szaggatott. Először a gépészhez mentem be szólni, aki széttárta a karját, és az új technológiát kárhoztatta. Bujtogatott, hogy menjek fel az igazgatóhoz. Fel is mentem, de ő sem értett hozzá :)

Szóval elég furán indult újra másfél szezon kihagyás után a közvetítés a Sport 1-en. De nem a szpíkereken múlt. Viszont a szaggatásról eszembe jutott a GameCenter Live előfizetésem, ami mára lejárt. Ősszel még néha belenéztem egy-egy klasszikus meccsbe. A csonka szezon 50 dollár. Ezzel a klubtulajdonoskhoz hasonlóan én is spóroltam. Viszont a PS3-hoz még nem készítették el az idei klienst. Hogy minek idei, azt csak az ördög tudja. Lényeg, hogy azon még nem mennek az ingyenes összefoglalók és a fizetős teljes meccsek. Őket tényleg váratlanul érhette a szezon kezdete.

Jágr 2 gólt és 2 gólpasszt jegyzett az első dallasi meccsén, és a Wilds is elég acélosnak tűnt. Jó lesz ez!

A legutóbbi bejegyzést akkor írtam, amikor kiderült, hogy nem kezdődik el a 2012/13-as NHL szezon. Fél év bénázás után január 19-én elindul a csonka szezon. Már mindenki elmondta, hogy a szurkolók vesztettek igazán sokat. Azt is, hogy jobb szervezéssel elkerülhető lett volna az egész felfordulás. Legutóbb megerősödött az NHL a szünet után. Reméljük, most is így lesz! Hadd szóljon!

Attól, hogy csonka, még lehet jó is. 82 mérkőzéses alapszakasz az elég hosszú. Nem hiszem, hogy a kevesebb több lenne. De azt hiszem, hogy a 48 meccs nem fele annyira jó, mint a teljes szezon. Ki marad a kóstolgatás, az útkeresés. Kiváncsi vagyok, hogy bele férnek-e ebbe a rövid versenyfutásba olyan nagy meglepetések, mint a tavaly remekül kezdő Minnesota? Esetleg lesznek olyan fekete lovak, akik a rájátszásig bírják szusszal? És ha lesznek, az jó lesz-e nekünk? Vagy a nagyobb tét miatt jobban koncentrálnak a csapatok, és marad a papírforma? És jobban fognak-e csillogni a tapasztalt rókák a rövidebb szezon alatt? 

Kiderül az is, hogy jobban muzsikálnak-e azok a csapatok, amelyeknek sok játékosa volt aktív a lockout alatt. Mindjárt a nyitómérkőzésen fény derülhet erre. A Pittsburgh-ből összesen 6-an, a Philadelphiából 14-en játszottak folyamatosan. Szeretnénk azt gondolni, hogy az európai kiruccanásból visznek magukkal valami sajátos tudást. Szerintem ehhez kevesen vannak, úgy 200-an. Talán egyre többen fogják támogatni a pálya szélesítését, ami időről-időre felmerül, mint a sérülések csökkentésének lehetséges eszköze.

Idén nem lesz keveredés az alapszakaszban. Keletiek csak keletiekkel, nyugatiak csak nyugatiakkal játszanak. Arányaiban több igazi derbi lesz, de a rájátszás döntőjéig nem derül ki a két part közötti erőviszony. Az utóbbi időben a nyugatiak dominálnak, így nagy meglepetésre nem számíthatunk.

Amikre még érdemes figyelni. (A teljesség igénye nélkül) Kipihente-e végleg a többszörös agyrázkódást Crosby? Megtérülnek-e a nagy nyári bevásárlások az új fizetési plafon mellett? Milyen kedvvel térnek vissza az oroszok az egyre versenyképesebb KHL-ből? Kiharcolják-e, hogy szüneteljen jövőre az olimpia idején az NHL? Ismét a Vancouvert várja első helyre a THN. Idén is tévednek? Brian Burke érkezése nem rázta fel a Maple Leafs-t, a távozása felrázza-e végre? A végtelenségig lehetne folytatni a sort. Hamarosan minden kiderül. Idén végre újra lehet követni a meccseket a Sport TV-n is.

Kedvcsinálónak itt a csonka szezon kissé melankolikus trailere.

Vasárnap beköszöntött az NHL lockout. Nem indul el az idény októberben, és elég valószínű, hogy később sem. A Bovada sportfogadási oldal 4 a 7-hez fogadja, hogy még Winter Classic sem lesz. Nem született meg időben a jövedelmek elosztását szabályozó kollektív szerződés a liga és a játékosok érdekképviseleti szerve között. A nemzetközi sajtó, meg a blogok tele vannak elemzésekkel. Hogyan jutottunk ide? Ki a hibás? Miért rossz mindenkinek a jelenlegi helyzet? A blogok inkább csak szitkozódnak. Persze megint a rajongókkal szúrtak ki a milliomosok. Nem tudnak megegyezni a szurkolók pénzén, a mi pénzünkön. 

Ami szerintem ide vezetett az, hogy nincsen a szabályok kialakításának szabálya. Gyakorlatilag felkészülés nélkül telt el hét év az előző lockout óta. Nem voltak kiigazító mechanizmusok, kötelező tárgyalások, nem dolgozott egy csapat közgazdász az NHL üzleti modelljén. Augusztus közepén ültek össze először a felek. A liga pofátlanul nagyot akart húzni a játékosok bérén, amibe azok természetesen nem mentek bele. Persze nem minden a pénzről szól, az átigazolási szabályokra tett javaslat is elég kemény. Valószínűleg kevesebbért is hokiznának azok, akiknek ez az élete. De ha már odajutottak a világ élvonalába, ahol 3,1 milliárd dolláros a forgalom, nem cserélik be pár üveggyöngyre a bérüket, hogy a dinamikusan növekvő bevételek a tulajdonosokat hízlalják. Összehasonlítva a három nagy észak-amerikai profi liga (NBA, NFL, MLB) béreivel, szerény, de nem bántó összeget keresnek a hokisok. Nem igaz, hogy elkényeztetett hülyegyerekek hisztijéről van szó.

Az NHL bevételei 7 év alatt több, mint 50%-kal növekedtek, mégis veszteséges a 30 klubból 16, vagyis 47%. Az angol Premier League-ben a csapatok 40%-a nyereséges, pedig ott nincs fizetési plafon vagy bérszabályozás. A klubok annyit költenek, amennyit tudnak. Ez alapján nyilvánvaló, hogy az a kémcsőben kikevert piac, amit kialakított az NHL, nem teljesít jól a szabad piaccal szemben. Amíg a tulajdonosok a játékosok rovására próbálják betömni a rossz management, vagy üzleti modell miatti veszteséget, nem sok jóra számíthatunk.

Amit én a hokiban szeretek, az a játék körül kialakult közösség, a csapatok és rivalizálások története, a hagyomány. Az, ahogyan a jégkorong összefonódik a történelemmel, a személyes sorsokkal. Most az egyik legnagyobb tradíciókkal rendelkező liga leállt, mert nem tudtak működőképes gazdasági modellt kitalálni. Hogy miért történt így, annak feldolgzására van egy egész évünk. A játékkal, sajnos, nem sokat kell bíbelődnünk. 

Egyre inkább úgy néz ki, hogy az idei NHL szezon elmarad. A játékosok és a tulajdonosok nem tudnak zöld ágra vergődni egymással. De miért is kell kollektív egyezség? Mi ez, kommunizmus? Ki a hülye? És mi lesz velünk, szegény nézőkkel?

Úgy néz ki, hogy ha szeptember 15-éig nincs megegyezés a liga működési feltételeiről, akkor nem indul el a szezon. Mivel állnak a tárgyalások, és időpontja sincs a következő ülésnek, valószínűleg nem lesz szezon.  Hogy mik a vitás pontok, arról már több jó összefoglaló is született. Lényegében a játékosok szeretnék, ha továbbra is a bevételek 57%-a menne a játékosok bérére. A tulajdonosok szerint 43 pont elég lenne. Aztán szeretnék még egy kicsit olcsóbbá tenni a játékosok átigazolásait, és a lehető legtöbb eszközzel magukhoz kötni a szerzeményeket.

Kinek van igaza? Hibázathatunk-e bárkit? Mohók-e a tulajdonosok? Túl sokat keresnek a játékosok? Mi jár nekünk, nézőknek a pénzünkért? És mi van, ha senki nem kéri azt a pénzt?

Az NHL, ahogyan a többi amerikai professzionális liga, szabályozott piac. Nem tisztán a kereslet és a kínálat határozza meg a csapatok, a játékosok értékét.Először is nincs szabad belépés a piacra. Nem dönthet úgy egy alaszkai kisváros, hogy csapatot indít, és a legrosszabb NHL gárdát megverve bekerül a helyére. Ugyan igazságosabb lenne, ha folyamatos verseny lenne a  harminc legjobb helyéért, de nem biztos, hogy hatékonyabb. A jelnelegi rendszerrel koncentrálódnak a tehetésgek. Megéri hosszútávú befektetéseket tenni. Nem tűnik el a csapat a süllyesztőben egy-egy hitel futamideje alatt. Az adás-vétel, az átköltözés is nagaon hosszadalmas folyamat, és a liga egyetértése kell hozzá.

Ahol nem igazi piac van, ott úgy alakítják a szabályokat, hogy azok lehetőleg a piaci mechanizmusok legjobb vonásait tartsák meg, a rosszabbakat, meg kijavítsák. Ez igen nehéz feladat, és szükségképpen időről-időre kudarcra van ítélve, hiszen harminc versengő tulajdonos nehezen tud közös nevezőre jutni akár a helyzetértékelésről, akár a lehetséges megoldásokról van szó. Felkészült emberek igyekeznek összehozni egy, a versengésre, és a pénzkeresésre leginkább alkalmas mű-piacot. Így csökken a kapus védőfelszerelés mérete, a kapu mélysége, a fizetések nagysága, a versengő csapatok elhelyezkedése. De míg egy ideális valódi piacon rengeteg apró egyedi döntés eredőjeként következnek be a változások, itt kevés számú, nagy döntés befolyásolja az NHL irányát. És ha egy döntés nagyon nagy, akkor a tévedés is sok kárt tud okozni. És ha egy kérdés ritkán kerül elő (7 év fogadták el az utolsó egyezséget), akkor a döntés súlya is túl nagy. Pont ezek a bajok a központosított állammal is: sok problémát megold, de legalább annyit teremt is. 

Most a liga ügyeit befolyásoló két nagy szervezet a tulajdonosok és a játékosok képviselete csap össze. Lényegében arról van szó, hogy mennyit érnek a játékosok. Általában az a helyes válasz, hogy amennyit adnak értük. De éppen azért korlátozzák a piaci mozgásokat a tulajdonosok, hogy ne szálljanak el a versengésben egészen addig, amíg fenntarthatatlan lesz a rendszer. Odüsszeuszként előre odaköttették magukat az árbóchoz, hogy ne engedjenek a szirének csábításnak. Elköteleződtek amellett, hogy mennyit költenek játékosokra. Most kevesebbet szeretnének, és nincs piac, ami beárazná, hogy jogos-e az igényük. Nincs másik liga, ahova könnyű szívvel elmennének a játékosok. A KHL sokaknak valós választási lehetőség, de még távolról sem egyenrangú alternatíva, az AHL és társaik még kevésbé azok. Az európai ligák is csak a nemzeti kötődések miatt jönnek sokaknál szóba.

Az NHL tulajdonosok közé nehéz bekerülni. Sok pénz kell hozzá, jó tervek, támogató helyi önkormányzatok. De ugyanilyen nehéz kikerülni. A rossz tulajdonosok csapatait nem vásárolhatják fel simán jobb vagy ambíciózusabb tulajdonosok. Nem buknak el egyszerűen. Sokáig vergődhetnek a pénzükért, nincs olyan mechanizmus a szabályozott piacon, ami egyértelműen jelezné, hogy ők a fejlődés gátjai. Tavaly az NHL csapatainak alig több, mint harmada volt nyereséges úgy, hogy a 2004-2005-ös lockout óta 5-7%-kal nőnek évente a bevételek. Akkor ki a béna?

Akármennyire is szeretjük a hosszú, nyugodt periódusokat, a jelenlegi kollektív szerződési ciklus túl hosszú. Ha valaki a piac jó tulajdonságairól nem akar lemondani, akkor nem elég okos mérnökként adagolni a valóságos piachoz hasonló összetevőket. Gyakrabban kéne kisebb konfliktusokat megoldani. Akkor mindenki kereshetne pénzt. 

Nem, még mindig nincs semmi mondanivalóm sajnos. Csak egy kérdésem. Milyen magyar jégkorong mérkőzés lehet ezen az 1969-es amatőr felvételen?  A Super8.hu amatőr filmjei között találtam.

Nincsenek októberben NHL mérkőzések a Sport tv műsorán. Az ESPN America adásából is eltűntek az NHL meccsek. Sőt az ESPNplayer.com-ról is. Teljes lehet idén az ínség a magyar és európai hokirajongóknak.

Péter Szabina - Adáshiba

Az NHL európai jogait egy svéd-angol konzorcium, a Medge Consulting és az Advisers Media International. A trader konzorcium ajánlatával maga mögé utasította a legnagyobb sportmédia birodalommal bíró ESPN-t. Eddigi legnagyobb dobásuk az volt, hogy megszerezték Svédországra és Finnországra a Premier League-et. Ehhez képest komoly feladatnak tűnik az NHL elterjesztése három tucat országban, online és kábeles platformon, lehetőleg HD-ben. Az új nyertesek öt évre nyerték el az NHL terjesztési jogát Európára és a Közel-Keletre.  A tenderen májusban hirdettek eredményt, de még mindig nyoma sincs semmilyen megállapodásnak. Az ESPN levette a műsoráról az NHL mérkőzéseket és a saját gyártású napi műsorát, az NHL On The Fly-t. Az ESPNplayer.com sem kínál már előfizetés az idei szezon online streamelésére. Korábban évi 80-100 euróért minden mérkőzést meg lehetett nézni akár HD felbontásban is. Nem volt egy killer szolgáltatás, de becsületesen és élvezhető minőségben lecsorgott a cucc.

Kicsit hasonlít az egész egy átlagos állami ingatlan ügyletre, ahol valaki arra játszik, hogy pár hónap múlva sokkal drágábban továbbadja a szajrét busás haszonnal. Nem igazán értem, hogyan lehetett annyira rövidlátó az NHL, hogy ilyen megbízhatatlan kezekbe tegye a közvetítéseket, még ha sok pénzt is adtak. Ebből óriási botrány lesz. Elvileg stratégiai céljuk az európai rajongói bázis növelése. Még az is meglehet, hogy opciós volt az üzlet, és ha nem tudnak az indulásig tényleges közvetítést felmutatni, akkor elvesztik a jogukat. Mindenesetre nnak, aki most NHL mérkőzést akar nézni Európában, annak el kell mennie valamelyik nyitómérkőzésre személyesen. 

Nekem hiányozni fognak a Sport tv közvetítései, az ESPN America HD adásai és az NHL On The Fly. De hogy legyen a végére egy kis vigasz. Az NHL.com oldalon a GameCenter Live már teljes funkcionalitásában elérhető Európából. Tehát egy 160 dolláros egyösszegű, vagy 8x20 dolláros részletfizetésért HD-ban lehet streamelni a meccseket, akár többet is egyszerre kép a képben megoldással, élő statisztikákkal, elérhető számos klasszikus mérkőzés is. Már elő is fizettem, majd megírom hogy milyen. Már tavaly is ezen néztem az összefoglalókat a Playstation 3-ra fejlesztett alkalmazásukon keresztül a tévémen, de most már a teljes meccseket is meg tudom majd nézni. Kicsit még tesztelem, aztán elmondom, hogy milyen.

Mire ennek a végére értem megtaláltam A Spíler blogon a cikket ugyanerről. Ő valószínűleg hamarabb fog tudni róla, ha mégis mennie kell közvetíteni.  

A szezon kezdetén midig végigolvasom a szezon jóslatait. Nagyon jó móka. És még a valósághoz is van egy köze. Ha elméleti sport lenne a jégkorong, akkor mindig meg lehetne mondani, hogy hogyan sikerültek az igazolások, megvan-e a kémia az egyes sorokban. Jól sikerült-e gazdálkodni a rendelkezésre álló fizetési kerettel? Milyen a tapasztalat és a fiatalos lendület aránya? Kinek tesznek jót az új szabályok? Hogyan sikerül az újságok címlapján jól teljesítő híres igazolásoknak a pályán brillírozni? Aztán a végén sosem az lesz, amit az esélylatolgatás kihoz. Rossz vagy jó szériák, sérülések, lassan melegedő kapusok. Bármi lehet. És akkor ezt majd szorzzuk meg a rájátszásban. Mindenesetre jó móka találgatni, én sem hagynám ki soha. A szezon végén meg lehet magyarázni, hogy mi miért nem úgy történt, ahogy előre kinézett. Az igazi rajongóknak könnyű a dolguk, mert egyetlen szeretett csapatuk rezzenéseit kell elemezni. Én ilyenkor azt választom ki, hogy melyik csapatokra fogok jobban figyelni. Majd a következő posztban meg is mondom.

Az igazi komoly lovisok edzésen is megnézik a lovakat, hogy még jobb legyen a tippjük. Az előszezon mérkőzései még a lovak edzésénél is kevesebb információval bírnak. Talán annyit érthetünk csak meg, hogy melyik csapatban mennyire értik meg egymást a játékosok. Éppen ez jutott eszembe a Penguins és a Red Wings edzőmérkőzéséről. Aki megnézi, semmivel nem fog többet tudni arról, hogy mi lesz az alapszakaszban, csak jól fog szórakozni. Felszabadultak, játékosak, egészségesek és kipihentek ezek a játékosok. Ezt szeretem az előszezonban.