Vasárnap beköszöntött az NHL lockout. Nem indul el az idény októberben, és elég valószínű, hogy később sem. A Bovada sportfogadási oldal 4 a 7-hez fogadja, hogy még Winter Classic sem lesz. Nem született meg időben a jövedelmek elosztását szabályozó kollektív szerződés a liga és a játékosok érdekképviseleti szerve között. A nemzetközi sajtó, meg a blogok tele vannak elemzésekkel. Hogyan jutottunk ide? Ki a hibás? Miért rossz mindenkinek a jelenlegi helyzet? A blogok inkább csak szitkozódnak. Persze megint a rajongókkal szúrtak ki a milliomosok. Nem tudnak megegyezni a szurkolók pénzén, a mi pénzünkön.
Ami szerintem ide vezetett az, hogy nincsen a szabályok kialakításának szabálya. Gyakorlatilag felkészülés nélkül telt el hét év az előző lockout óta. Nem voltak kiigazító mechanizmusok, kötelező tárgyalások, nem dolgozott egy csapat közgazdász az NHL üzleti modelljén. Augusztus közepén ültek össze először a felek. A liga pofátlanul nagyot akart húzni a játékosok bérén, amibe azok természetesen nem mentek bele. Persze nem minden a pénzről szól, az átigazolási szabályokra tett javaslat is elég kemény. Valószínűleg kevesebbért is hokiznának azok, akiknek ez az élete. De ha már odajutottak a világ élvonalába, ahol 3,1 milliárd dolláros a forgalom, nem cserélik be pár üveggyöngyre a bérüket, hogy a dinamikusan növekvő bevételek a tulajdonosokat hízlalják. Összehasonlítva a három nagy észak-amerikai profi liga (NBA, NFL, MLB) béreivel, szerény, de nem bántó összeget keresnek a hokisok. Nem igaz, hogy elkényeztetett hülyegyerekek hisztijéről van szó.
Az NHL bevételei 7 év alatt több, mint 50%-kal növekedtek, mégis veszteséges a 30 klubból 16, vagyis 47%. Az angol Premier League-ben a csapatok 40%-a nyereséges, pedig ott nincs fizetési plafon vagy bérszabályozás. A klubok annyit költenek, amennyit tudnak. Ez alapján nyilvánvaló, hogy az a kémcsőben kikevert piac, amit kialakított az NHL, nem teljesít jól a szabad piaccal szemben. Amíg a tulajdonosok a játékosok rovására próbálják betömni a rossz management, vagy üzleti modell miatti veszteséget, nem sok jóra számíthatunk.
Amit én a hokiban szeretek, az a játék körül kialakult közösség, a csapatok és rivalizálások története, a hagyomány. Az, ahogyan a jégkorong összefonódik a történelemmel, a személyes sorsokkal. Most az egyik legnagyobb tradíciókkal rendelkező liga leállt, mert nem tudtak működőképes gazdasági modellt kitalálni. Hogy miért történt így, annak feldolgzására van egy egész évünk. A játékkal, sajnos, nem sokat kell bíbelődnünk.