A szezon kezdetén midig végigolvasom a szezon jóslatait. Nagyon jó móka. És még a valósághoz is van egy köze. Ha elméleti sport lenne a jégkorong, akkor mindig meg lehetne mondani, hogy hogyan sikerültek az igazolások, megvan-e a kémia az egyes sorokban. Jól sikerült-e gazdálkodni a rendelkezésre álló fizetési kerettel? Milyen a tapasztalat és a fiatalos lendület aránya? Kinek tesznek jót az új szabályok? Hogyan sikerül az újságok címlapján jól teljesítő híres igazolásoknak a pályán brillírozni? Aztán a végén sosem az lesz, amit az esélylatolgatás kihoz. Rossz vagy jó szériák, sérülések, lassan melegedő kapusok. Bármi lehet. És akkor ezt majd szorzzuk meg a rájátszásban. Mindenesetre jó móka találgatni, én sem hagynám ki soha. A szezon végén meg lehet magyarázni, hogy mi miért nem úgy történt, ahogy előre kinézett. Az igazi rajongóknak könnyű a dolguk, mert egyetlen szeretett csapatuk rezzenéseit kell elemezni. Én ilyenkor azt választom ki, hogy melyik csapatokra fogok jobban figyelni. Majd a következő posztban meg is mondom.
Az igazi komoly lovisok edzésen is megnézik a lovakat, hogy még jobb legyen a tippjük. Az előszezon mérkőzései még a lovak edzésénél is kevesebb információval bírnak. Talán annyit érthetünk csak meg, hogy melyik csapatban mennyire értik meg egymást a játékosok. Éppen ez jutott eszembe a Penguins és a Red Wings edzőmérkőzéséről. Aki megnézi, semmivel nem fog többet tudni arról, hogy mi lesz az alapszakaszban, csak jól fog szórakozni. Felszabadultak, játékosak, egészségesek és kipihentek ezek a játékosok. Ezt szeretem az előszezonban.