A 2004-2005-ös elmaradt szezont komolyan megsínylette az NHL népszerűsége, csökkent a jegyeladás, csökkentek a nézőszámok. Mégis, két szezon alatt 23%-kal nőtt a liga összértéke. A növekedés elsősorban annak tulajdonítható, hogy a játékosokok fizetése a teljes bevétel 66%-a helyett ma már csak 54%.

Az elemzés készítői számításba vették a franchise közös bevételeiből az egyes csapatokra jutó részt, az NHL indulási jog értékét (potenciális piac), a stadion értékét, valamint a csapat marketing értékét (merchandising, reklámok, szponzoráció). A gazdaságilag sikeresebb csapatok legalább részben tulajdonosai stadionjuknak, és tulajdonosaik érdekeltek a helyi NBA csapatokban is. Az adatokból úgy néz ki, hogy a gazdag csapatok mostanában ritkábban nyernek Stanley kupát. A szegényebb, kisebb csapatok gazdasági sikere sokkal inkább függ attól, hogy bejutnak-e a rájátszásba. A legutóbbi három kiírás győztese közül(Annaheim, Carolina, Tampa Bay) egyik sem haladja meg a 200 milliós átlagos értéket. A Torontó idén elsőként biztosította maga számára a biztos pozíciót a rájátszásból kimaradók között.

A legérdekesebb mutató az egy játékosbérre költött dollár hatékonysági mutatója. Az összes csapat egy győzelemre jutó bérköltségének átlagához viszonyítva a Pittsburgh Penguins (138) és a Detroit Red Wings (125) kevésbé költséghatékony. Míg a Toronto (80) és a Rangers (85) hatékonynak számít, bár utóbbi statisztikáját szerintem rontani fogja Drury és Gomez fizetése.


Összességében nem lehet rossz üzlet akár egy kis költségvetésű NHL csapat tulajdonosának lenni. Ha jó menedzselik az NHL-t, akkor hamarosan az európai foci nyomába érhet a jövedelmezőség tekintetében. Összehasonlításképpen, a legértékesebb 25 európai klub 8,5 milliárdot ért 2007-ben a Forbes inkább hasraütésszerű értékelésében. Ebből 1,5 milliárdra saccolják egyedül a Manchester United értékét.