Múlt hétvégén kövérre hízott a jég a hazai tavakon is. Kinéztünk mi is a Velencei tóra. Sütött a nap. Tele volt a jég emberekkel. Gyerekek, kislányok, anyukák hokiztak. Profi kiskapuk vagy egyszerűen ledobott hátizsákok jelölték a kaput. Volt aki korival kutyát sétáltatott, van aki babakocsit tolt. Néhányan fakutyáztak. Volt egy bácsi, aki a fóliasátrából szerelt magának fakeretes vitorlát a korizáshoz. Csak szomorú, fancsali képeket nem láttam. Olyan volt az egész, mint egy koris témájú Brueghel festmény. A tavon kicsit jobban megértettem, mi a jó a télben. És milyen az, amikor a jégkorong, a korcsolyázás a magától értetődő időtöltés.
Hazafelé benéztünk néhány nagyobb sportboltba. Mindenhol azt mondták, hogy kifogytak a hokibotból.