1972-ben a National Hockey League uralkodásának ötvenötödik évében kihívója akadt: a World Hockey Assotiation. A WHA hét szezont élt meg, de jelentősen megváltoztatta az amerikai jégkoronsportot.
A televízióhálózatok szaporodásával megnőtt az igény a profi sportközvetítésekre, és ez addig nem látott pénzt hozott a profi sportba. Dennis Murphy és Gary Davidson, a két kaliforniai üzletember, már fél évtizede kísérletezett az NBA legyűrésével. Rövid idő alatt sikerült egy nemzeti szinten is elismert 12 csapatos kosárlabda banokságot összehozniuk. Az ottani tapasztalataik alapján úgy gondolták, hogy az elkényelmesedett és rugalmatlan NHL is megérett már egy kihívóra. Az NBA ellenlábas American Basketball Association kezdeti sikerei ellenére az NHL nem vette komolyan Davidsonék kezdeményezését. Az ötlet egyszerű volt, olyan környékeken kerestek csapatokat, amelyeket az NHL elhanyagolt, de lehetőséget láttak egy professzionális csapat finanszírozására. A nagy amerikai profi ligákban a piac a mértékegység, ott állhat fel sikeres franchise, ahol a közönség képes eltartani egy csapatot. A ligák irányítószervezete határozza meg, hogy hány indulási jogot és milyen terültekre adnak ki. A befektetők pedig keresik azokat a városokat, amelyek életképes piacot jelenthetnek egy csapat számára. A két alapító a kosárlabda miatt jól ismerte az amerikai sportpiacot, de a legnagyobb húzásuk mégis az új kanadai csapatok (Edmonton, Winnipeg és Calgary) elindítása volt. Az 1967-es NHL bővítés negyed század óta a legnagyobb átalakítás volt a liga életében. Mégis sikerült összehozni tizenkét életképesnek tűnő indulót a WHA-nak, és hozzá a megfelelő hírverést, ami végeredményben a közönséget is behozta a csarnokokba.
Hogy a WHA komolyan gondolta, nem példázza semmi jobban, mint hogy az új bajnokságban indulo Winnipeg Jets 10 évre 1,75 millió dollárt plusz 1 millió dollár aláírási bónuszt kínált a Blackhawks és az egész sportág legnagyobb sztárjának Bobby Hullnak. Ez évekre leosztva körülbelül tízszerese volt az átlagos NHL fizetésnek. Előtte jégkorong játékos még nem kapott ilyen szerződést. De meg is szolgálta az árát. Nagy szerepe volt a Jets háromszoros liga győzelmében, illetve az 1974-75-ös szezon alapszakaszában lőtt 77 góljával behozhatatlannak tűnő rekordot állított föl. Az aláírási ceremóniára a minnesotai Saint Paulban (a Wilds mai otthonában) került sor. Az ünnepségre felesége mellett két gyermeke is elkísérte. Az gyerekek azzal hívták fel magukra a figyelmet, hogy az egyik jól fülön lőtte a másikat egy befőttesgumival, aminek nagy veszekedés lett a vége a színpadon. Az otthon maradt Hull gyerek, Brett csak később hívta fel a figyelmet magára, amikor 741 NHL góllal megdöntötte apja karrier rekordját.
Az első évben 67 játékost csábított el a WHA az NHL-ből a jóval magasabb bérek, és a kedvezőbb szerződési feltételek ígéretével. A Toronto Maple Leafs akkori tulajdonosa szerint az új liga kihívása nem állt másból, mint hogy drága sportkocsikat toltak a játékosok feneke alá, meg az ügyvédek alá, akik segítik az elszakadásukat az NHL-től. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy az országban, ahol a lakosság egyik fele Maple Leaf akart lenni, most a több pénz reményében máshova szegődnek a fiatalok. A döntésnek azonban megvolt az ára is. Az NHL vezetői elérték, hogy 72-ben a kanadai nemzeti válogatottban ne szerepelhessen egyetlen WHA játékos sem. A válogatott számára az év felemásra sikerült. Az olimpián dobogóra sem jutottak, viszont a Szovjetúniót legyőzték a négy győztes mérkőzésig tartó Wolrd Hockey Summiton. A válogatott kisajátításánk kívül számtalan pert is indított az NHL az új liga csapatai és játékosai ellen, amit rendre a WHA nyert. A perek eredményeként megszűnt a játékosok röghöz kötöttsége, ami versengőbbé tette az átigazolási szezont. A WHA indította el az európai játékosok exporját is. Korábban az NHL-ben nagy ritkaságnak számított egy-egy európai igazolás. Olyan játékosokat csábítottak amerikába, mint Nedomansky, az első vasfüggönyön túlról emigrált játékos, vagy a legendás svéd hármas: Hedberg Nilsson, Sjöberg.
A sztárok felvonultatása szükséges volt a médiafigyelem felkeltésérhez. A legnagyobb sztárgyár, a Winnipeg Jets tulajdonosa, Ben Hatskin Kanada egyik legnagyobb szórakoztatóipari vállalkozója. Maurice Richard, a Montreal Canadiens legendás 9-es játékosa a Quebec Nordiques első két meccsén edzőként a csapatot irányította. Okos ember volt, hamar rájött, hogy nem érdemes a Rocket legendáját lerombolnia. Hasonlóan rövid WHA karrierje volt a Boston Bruinstól átigazolt Derek Sandersonnak. Neki jutott az a hálátlan feladat, hogy a szurkolókkal közölje a jég alkalmatlansága miatt elmarad a Philadelphia elleni meccs. A szurkolók dühükben a jegyhez osztogatott promóciós koronggal megdobálták. Nyolc meccset húzott le a Boston Broncosnál. A legnagyobb legenda Wayne Gretzky első profi szerződését 17 évesen kötötte az Indianapolis Racersszel, majd hamar az Edmontonhoz szerződött. Szintén a Racersben kezdte karrierjét Mark Messier.
Végül 1979-ben beadta a WHA a törölközőt, és beolvadt a liga az NHL-be. Ez a megbékélés leginkább a világosi fegyverletételre emlékeztetett. Az NHL nem fogadott el egyetlen WHA rekordot és statisztikát sem. Az NHL-ből elcsábított játékosokat visszaigényelhették az eredeti tulajdonosaik, a maradékot fel kellett tenni a draft listára. Csupán egy-egy kapust, és két-két mezőnyjátékost tarthattak meg. Az utolsó szezonra talponmaradt hat csapatból négy indult az NHL-ben: a Winnipeg Jets, a New England (Hartford) Whalers, az Edmonton Oilers és a Quebec Nordiques.
A WHA nagyon ügyesen vette észre a profi jékgoron piaci réseit. Sikeresen elterjesztette a sportágat olyan helyeken is, ahol még télen sem fagynak be a tavak. Rákényszerítette az NHL-t a rugalmasságra. Jobban fizetette és szabadabbá tette a játékosokat a tulajdonosokkal szemben. Sok fiatal minor league játékos számára teremtette meg a bemutatkozás lehetőségét, és néhány nagy öregnek jól fizetett szerződéseket hozott karrierjük végén. A WHA-ben vezették be azt a szabályt is, hogy nincsen döntetlen mérkőzés, hirtelen halállal vívnak meg a csapatok a harmadik pontért. Amikor az NHL bevezette ezt a szabályt, negyedére csökkent a rendes játékidőben el nem döntött mérkőzések száma.
