Szép év végi szokás, hogy a sajtó és a bloggerek összeszedik mi volt jó az elmúlt évből. 2009-cel egy évtized is véget ért. Összeszedtem azt a tíz fejleményt, ami szerintem a legjobb volt a hoki elmúlt évtizedében. A számozás nem sorrendiség. Talán csak az elsőnél.
1. A magyar hoki felemelkedése
Gyalázatos körülmények, képzetlen edzők, egyszerre mártír és balhés szurkolótáborok. A magyar jégkoron a kilencvenes években a lelátói és tulajdonosi purparlékról, valamint a Csíki Párduc tündökléséről volt ismert. A játék jó ideig még abban a sportvezetői uram-bátyám mederben ment tovább, ahogy azt a korábbi évtizedekben megszokhatták. A sport mögül kikoptak a nagy állami vállalatok, jöttek az ügyeskedő vállalkozók. Ebből a világból nőtt ki egy-két megszállottnak, és sok-sok becsületes fiatalembernek köszönhetően az amit magyar hokicsodának szoktunk hívni. Az A csoportos világbajnoksággal hetvenéves száműzetésnek lett vége. Nekünk ez volt a legfontosabb dolog az elmúlt tíz évből. Nem győzzük elégszer megköszönni, hogy ezt átélhettük. Ahhoz, hogy tartós legyen a siker a teljes az összes tényezőnek - a szakvezetéstől az intézményi infrastruktúráig - fel kell nőni a játékosok teljesítményéhez. Ez a most kezdődő évtized legfontosabb feladata.
Továbbra kattintva még több jóság az évezred elejéről.
2. Az orosz hoki felemelkedése
A szovjet hoki nem csak kötelező hivatkozási alap volt a kommunizmus évtizedei alatt, hanem a kaviár és a vodka mellett egy tényleg világszínvonalú exportcikke volt a vörös imperializmusnak. A kilencvenes években kicsit széthullott az infrastruktúra a sport mögött, de ez a most mögöttünk maradó évtizedben visszaépült. A jó orosz oligarcha nem szőlőbirtokba vagy étterembe teszi felesleges pénzét, hanem a sportba. Szerencsére nem csak a fociba, hanem a hokiba is. Államvallásként is jól működik a jégkorong. A Nagy Honvédő Háború mellett a szovjet-orosz identitás másik fontos gyújtópontjává válik lassan. Megalakult a KHL, ami gyorsan a világ egyik legkomolyabb bajnoksággá nőtte ki magát. Számos orosz játékos van az NHL legjobbjai között. Két zsinórban megnyert világbajnokság van mögöttük. Minél több pólusú a jégkorong világrendje, annál jobban járunk mi, nézők.
3. NHL-esek az olimpián
Igaz, már az 1998-as naganoi olimpián is szerepeltek NHL játékosok, a változás mégis később érett be. Naganoban az amerikai válogatottat kiejtette a későbbi győztes Csehország. A csalódott amerikaiak egy kis szállodai törés-zúzással kárpótolták magukat. 2002-ben már az első három helyezett (Kanada-USA-Oroszország) keretében csak egyetlen játékos volt, aki nem szerepelt az NHL-ben. Most, hogy ismét veszélybe került az NHL-esek szereplése, igen fontos vívmánynak tartom a szereplési lehetőségüket. Ettől lett a világ legkomolyabb jégkorong tornája a téli olimpia jégkorong versenye. Szerintem a foci vb mellett ez a legrangosabb nemzetközi csapatverseny. Jó lenne ezt így megőrizni.
4. NHL szabálymódosítások
Megszűnt a döntetlen, így nincsenek félgőzzel szerzett pontok. Izgalmas a hosszabbítás, csakúgy mint a büntetők, amiből egyre több szépséges és okos mutatványt láthatunk. Lehetővé vált a kétvonalas passz, amivel jóval dinamikusabbá vált a játék. Keményebben büntetik az aljas szabálytalanságokat, de a bunyó megmaradt. Bevezették a kapu mögötti trapézt, ami korlátozza a kapusok játéklehetőségét. Korlátozni kezdték a kapus felszerelés méretét, amitől már most láthatóan több gól születik. Gyorsabb, keményebb és tisztább játékot kaptunk az új szabályoktól.
5. Sok televíziós közvetítés
Pár évvel ezelőtt még csak elvétve lehetett jégkorong közvetítést látni a magyar kábeltévé kínálatban. A szerencsésebbeknek jelenleg mindennapra jut egy hokimeccs a versengő csatornákról. A Sport tv-n az NHL és a MOL liga követhető elég színvonalas közvetítésben. A Sportklubon a MOL liga romániai mérkőzései és az Székesfehérvár AV19 EBEL meccsei. Akinek ESPN-je is van az ehhez még kap néhány NHL mérkőzést és minden játéknapról összefoglalót. Eurosport 2-vel olykor Spengler kupát vagy akár Victoria kupát is lehet nézni. Akinek ez sem elég az a számítógépes világhálón szezon idején napi öt-tíz meccset is megnézhet nem túl jó minőségben ingyen. Aki költene rá az akár az összes NHL mérkőzést megkaphatja 80 euróért csomagban, vagy az EBEL meccseket darabonként 2-3 euróért. Nincs miért panaszkodni.
6. Jégkorongos nyilvánosság
Az évtized vége felé megjelent több jégkorongos kiadványi is. Itt van például a Nép- és Nemzeti Sportokból összeollózott Jégkorszak, vagy a Magyar hoki sztori. Az első ligás csapatok színvonalas honlapokat hoztak létre. Rendszeresen tájékoztat a hokis világ eseményeiről az icezone.hu és a centerice.hu. Mégis a közösségszervezés szempontjából legfontosabb a jegkorong.blog.hu. Büszke vagyok rá, hogy alkalmanként én is írhatok oda. Tankönyvi példáját adja a polgári nyilvánosságnak: a közösségé formálódott közönség nem csak követi, alakítja is az eseményeket. Nincs többé eldugott információ, nehezebb mis-másolni. Ami a hivatalos forrásokból kimarad, azt az olvasók együtt pár perc alatt összerakják. A jégkorong.blog megjelenése után már nem lehet úgy újságot vagy könyvet írni a hokiról, mint régen. Kár, hogy az elmúlt évtized emblematikus nyomtatott kiadványai ezt még nem értették meg. A blogon vitatkozó szurkolók, csoportok a rendszeres kommunikáció miatt közelebb kerültek egymáshoz. Lett Magyarország feliratú mez, szurkolói mez, lett mackódobálás, hogy csak párat említsek az összetartást erősítő kezdeményezések közül. Hamar nőtt nagyra ez az online orgánum és közösség. Már szét is feszítik egy blog keretét. Kíváncsian várom, hogy mi történik vele a következő évtizedben.
7. Fizetési plafon az NHL-ben
Az évtized egyik legszomorúbb eseményéhez az NHL Lockouthoz kapcsolódik a fizetési plafon kérdése. A 2003-as csődhullám után a klubtulajdonosok úgy döntöttek, hogy az öldöklő versengés megelőzése érdekében korlátozniuk kell a fizetésre költhető pénzt. A mintát az NFL és az NBA szolgáltatja, ahol remekül bevált ez az önkorlátozás. A játékosok érdekvédelmi szervezetének ellenállása miatt a tulajdonosok végül lefújták a 2004-2005-ös szezont. A mi szempontunkból külön öröm, hogy világklasszis játékosok igazoltak Európába. Még hozzánk is jutott pár hétre Rob Niedermayer és Jason Strudwick. A hosszabb távú haszon, hogy a draftolás intézménye mellett egy újabb esélykiegyenlítő mechanizmus épült be a bajnokságba. Így elő nem fordulhat az, mint ami az európai labdarúgásban, hogy évtizedeken át ugyan az a pár zsíros klub uralja a sportágat a túlfizetett és paparazzik által követett sportolóival.
8. Honosítások
Vannak a világban olyanok, akik magyar hokisok szeretnének lenni. Holéczy Roger, Ennaffati Omar, Vaszjunyin Artyom, Rastislav Ondrejcik, Sille Tamás, Vladimir Dubek után Ladislav Sikorcin is elindított állampolgársági kérelmét. Nyilvánvaló, hogy ezek a játékosok saját hazájukban sosem lehetnének válogatott kerettagok. A magyar állampolgárság megszerzése aránytalanul sok macerával jár. Aki belevág az komolyan gondolja. Valami miatt vízvezetékszerelők, szoprán énekesek, de mások sem nagyon igyekeznek magyarok lenni. Innen inkább elmenni szokás. Nekem nagyon nem tetszik a légiósok folytonos szapulása és idegenszívűzése. Csak két szezon légióskodás után lehet valakinek a honosítását elkezdeni. Tehát légiós nélkül nincs sport-magyar. Szerintem nagyon megtisztelő, hogy ha valaki közénk akar tartozni. Aki magyar akar lenni az jöjjön! Várjuk szeretettel!
9. Regionális ligák
Kossuth és Jászi Oszkár szíve is megdobbanna az EBEL és a MOL ligák híre hallatán. A kis kelet-európai államokban, csak nagy nehézségek árán lehet összehozni egy színvonalas bajnokságot legalább hét-nyolc elsőosztályú csapattal. Ennek következtében a játékosok vándorlása mellett a csapatok vándorlása is elindult. Ilyen a nem hatalmilag vezérelt, organikus együttműködés a dunamenti kis nemzetek között. Erdélyi magyar és román csapatok a MOL ligában, szlovén, magyar, horvát csapatok az osztrák első osztályban. A nemzeti bajnokságok már nem igazán nemzetiek, viszont egyre színvonalasabb küzdelmet ígérnek a nézőknek, és egyre nagyobb fejlődési lehetőséget a csapatoknak. Hogy mi lesz a folyamat vége, azt nehéz megjósolni. Az egyik lehetséges forgatókönyv, hogy a gazdagabb ország bajnokságában gyűlnek majd össze az ex-monarchia élcsapatai. Az orosz KHL már elindult a Baltikum és Kelet-Európa felé. Talán egyszer lesz egy színvonalas jégkorong BL is Európában. Annyi biztos, hogy a Székesfehérvár AV19 EBEL szereplése az egyik legjobb dolog ami az utóbbi tíz évben történt.
10. Béke a fedett lelátókon
Hosszú évtizedeken át a magyar jégkorong sanyarú helyzetét a létesítmények számával lehetett kifejezni. Sok környező országban több volt a fedett csarnok, mint itthon az igazolt játékos. 2005 óta nem játszanak elsőosztályú mérkőzést nyitott pályán (kényszerből).
Az utóbbi évtized örömteli vonása, hogy a jégkorong mérkőzéseken ritkán látni lovas rendőrt. A lelátókon jóval kevesebb a trágárság és a célt tévesztett frusztráció, mint régebben. Egy jégkorong mérkőzés szinte családi eseménnyé vált, ahol karon ülőtől kezdve, rohangáló gyerekig mindenkit ki lehet vinni. Barátságos hangulat, a meccs végén egymást megtapsoló szurkolótáborok a jellemzőek. Már az esemény, ha csokival megdobják a túl sokat szereplő bírót. Természetesen néha tiszteletét teszik a focis ultrák, de ritka az ilyen látogatás. Ma Magyarországon olcsó, biztonságos és színvonalas szórakozást nyújtanak a jégkorong mérkőzések. Fedett lelátókról, jó hangulatban lehet követni az eseményeket.
Békés lelátókat, jó meccseket, és a magyar hoki aranykor folytatását kívánom a következő tíz évre!