55 éve, Szent Patrik napján tört ki a Maurice Richardról elnevezett óriásbalhé Montreálban. Frankofon munkásosztály, dölyfös jenkik és a tömegmédia hatalma.
Nehéz ma Magyarországon elképzelni, hogy mit jelentett a háború után a Montreal Canadiens Kanadának, és főleg a francia közösségnek. Ez volt az Aranycsapatuk. Ez volt Kanada válasza az egyre nagyobb arcú amerikai csapatokra, és ez volt a francia munkásosztály válasza a dölyfös kanadai angolszász középosztály számára. Tehát minden elemében a küzdelmet, a dacos ellenállást jelentette. A Habs pályája volt az, ahol szimbolikusan helyreállt a világ rendje, kiegyenlítődött minden különbség és csak az érdem számított. Hogy ki az ügyesebb mesterlövész, és ki a keményebb védő.
Könnygáz mámor a Canadiens csarnokában
Ha a Canadiens mindezt jelentette, akkor a csapat szélsője Maurice Richard volt a Canadiens egy személybe sűrítve. Szegény sorból származott, és nem nagyon beszélt angolul. Szenvedélyes, öntörvényű jobbszélső, aki a korának minden lehetséges rekordját megdöntötte. Minden felnőtt őt csodálta, és minden gyerek az ő számára, a 9-esre vágyott. A 9-es Canadiens mez még a kanadai ötdolláros bankjegyen is szerepel. Nemrég film készült az életéről.
Mindezt 1952 óta már milliók követhették televízión keresztül. A legendás Foster Hewitt (He Shoots, He Scores!) is televíziós közvetítő lett húsz év rádiózás után. A mérkőzéseket gyakran a szomszédoknál vagy éppen műszaki boltok előtt összeverődve, fagyoskodva nézték. Ha történt valami a jégen, az már nem pusztán néhány ezer néző élménye volt. Ha valakit a palánkra löktek arccal, azért nem csupán néhány ezren akartak vért látni.
1955. március 13-án Bostonban játszott a Canadiens. Az átlagosnál keményebbé vált a mérkőzés. Ilyenkor a szokásosnál is több jut a sztárnak, Maurice Richardnak. Rendszerint legalább egy, de inkább két védő volt ráállítva, akik szóval és tettekkel folyamatosan darálták Richard idegeit. Néha meglepő sikerrel. Ilyen volt ez a bostoni este is. Egykori csapattársa Hal Laycoe magas bothasználat során úgy fejbevágta, hogy később öt öltéssel kellet összevarrni az arcát. Richard nekimen Laycoe-nek, aki azonnal ledobta kesztyűit. Frank Udvari, a vonalbíró megpróbálta lefogni Richard-t, de az kiszabadult a dupla nelsonból és két ütéssel kiütötte a bírót. A meccs végén a bostoni rendőrök várták az öltözőnél. Végül nem vitték el, az NHL-re bízták a bíráskodást. Március 16-án az NHL fegyelmi bizottsága úgy döntött, hogy Richard-t a szezon végéig eltiltja. Clarence Campbell az NHL elnöke példás büntetésről beszélt aznap a televízióban.
A kanadai szurkolóknak a soha nem látott mértékű büntetés túlzásnak tűnt ("Hiszen Richard-t elvakította a szemébe ömlő vér"), másoknak meg kifejezetten enyhének. Akár látta, mit tesz, akár nem, a statuálás volt a lényeg. Ehhez pedig hozzátartoztak Campbell kemény nyilatkozatai, és az is, hogy tüntetőleg mejelent a következő Canadiens mérkőzésen.
A Habs nagy riválisát a Detroitot fogadta. Campbell késve érkezett, így lemaradt a meccs előtti tiltakozásról. A hazai szurkolók táblákkal, paradicsommal, záptojással, és egy quebeci különlegességgel: savanyított disznólábbal várták. A megerősített védelem ellenére valakinek mégis sikerült állba vágnia az NHL elnökét. Nemsokára egy füstbombával is megcélozták. Ez jelentette a mérkőzés végét. A tiltakozásból valóságos zavargások alakultak ki. Az utcára tóduló tömeg, és a kinti tüntetők kukákat borogattak fel, autókat gyújtogattak, és több kirakatot is összezztak. Összesen 12 rendőr és 25 civil sérüt meg, 41 embert előállítottak. Hat órán keresztül állt a bál Montreal utcáin.
Másnap Richard egy beletörődő nyilatkozattal igyekezett a dühös szurkolókat megnyugtatni. Eltiltása gólkirályi címébe került, és a Canadiens is elbukta a döntőt a Red Wings ellen. A következő szezonban, éppen Maurice Richard megfékezésére lecserélték az edzőt, egykori csapattársára, a legendás Hector "Toe" Blake-re. Ezzel elkezdődött az NHL történetének legnagyobb sikersorozata, öt zsinórban megnyert Stanley kupával.
Hogy mi volt ez az egész? A Detroit tulajdonosa szerint Richardral elhitették, hogy ő egy igazi hős, és egymaga többet számít, mint maga a hoki. Ezt a verziót elvethetjük. Aligha gyújtogatnak az utcán többszázan, azért amit Richard gondolt magáról. A lelátói erőszak rendszerint társadalmi okokkal magyarázható. Sokkal hihetőbb, hogy itt az angol és francia nyelvű lakosság közötti szocio-kulturális konfliktus kirobbanásáról votl szó. A francia munkásosztály és az angol elit összeütközéséről. Campbell megtestesítette azt az arogáns, lekezelő angol főnököt, akit napról-napra el kellett viselni munkahelyükön a franciáknak. Az ő szegénylegény hősük volt Richard, aki maga is munkásember volt hokikarrierje előtt.
