Pénteken dől el, hogy feljut-e ismét a magyar jégkorongválogatott a 2009-ben megjárt világbajnoki főtáblára. Fel kéne jutni, mert nincs már itt helyünk. Nincs helyünk az üres lelátókon, a félamatőr csapatok között.
Az eddigi mérkőzéseink nem sok kétséget hagytak afelől, hogy a magyar jégkorongválogatott kinőtte már a divízió 1-et. A tavalyi vb képe alapján még csak morálisan nőtt bele a főtáblás vébébe. A mostani torna képe alapján technikailag, taktikailag kinőttük már ezt a szintet. Ted Sator nagyon kiegyenlített színvonalú sorokat hozott össze, akik jobbára fegyelmezetten követik a taktikai utasításokat. Ezzel már lehet valamit kezdeni, feljuthatunk.
Az ingázás egyáltalán nem szégyen. Főleg akkor nem, ha tartás, csapatszellem és akarás szempontjából A csoportos a válogatottunk, és csak tudása alapján lóg ki lefelé. Sok mára stabil A csoportos nemzet ingázott a két, egymástól elég távoli csoport között. Nálunk még csak egyszer lendült az inga. Várom a következtő lengést. Várom, hogy megnézhessük Szlovákiában az első magyar győzelemmel záródó A csoportos mérkőzést. Aztán egy-két év múlva, hogy paraszthajszállal maradjunk le az egyenes kieséses szakaszról. Utána meg, hogy bekerüljünk. Közben meg lehet még járni egy-két alkalommal a divízió 1-et. Nem baj, ha nem felejtjük el, hogy minden emberi számítás szerint hol lenne a tényleges helyünk. Csak hogy megnézzük, és erőt merítsünk azokból a csapatokból, akik emlékeztetnek a négy-öt évvel ezelőtti magyar válogatottra. A britek taktikus küzdelmére, a dél-koreaiak precíz építkezésére. És hagyjuk, hogy tanuljanak tőlünk. Legyünk csak az orruk elé kötött motivációs répa. Mi pedig kövessük a mi répánkat. Kapjuk el legközelebb Dániát, Norvégiát, Németországot tétmeccsen! Küldjük vissza az osztrákokat, kazahokat a div. 1-be! Építsünk fel még egy-két AV 19 színvonalú magyar csapatot! Hozzuk meg a kölykök kedvét a hokihoz! Verjük meg pénteken a szlovénokat!