A melegedő május hozza a legszebb hokit minden évben. Most februári hideg jön, és vele a depressziós gondolatok. Béna egy tavasz ez. Bukó magyar válogatott, bukó UTE, gyenge tévés hoki kínálat és foghíjas németországi vébé.

Tudom, tudom! Nem szabad túl sokat várni a válogatottól. Csoda lett volna feljutni. De mégis meg kellett volna csapni ezt a Budapestnyi lakosú ország által kiállított válogatottat. Igaz, hogy a mi válogatottunk meg főleg Fejér megye, ami még kisebb. Nem baj, majd jövőre! 

Aztán itt vannak a hazai hírek, mindenki kapar a pénzért. Közben az UTE egyre messzebb kerül attól, hogy elfoglalja a meghatározó fővárosi csapat pozícióját. Lehet, hogy ennek így kell lennie? Nem lehet csak a névből, a múltból megélni. A stabil finanszírozás éveihez nem társultak a stabil építkezés évei. Eltapsolták a lóvét, a játékosokat, a szurkolókat, talán még az utánpótlást is. 

Mivel vígasztalódjunk? Azzal, hogy a köcsög UPC levette a műsoráról az ESPN Americát, ahol az NHL playoffot és a napi összefoglalót lehetettvolna követni? Vagy hogy a szintén a köcsög UPC-hez tartozó Sport1-2 eurosportosodási folyamata tovább súlyosbodik. Mézbírkózás már nincs, de minden más van NHL és a Bajnokok Ligája kivételével. Sajnos egyre silányabb a kínálat. De ezt nem nagyon érdemes szóvá tenni, mert úgy is annyit válaszolnak, hogy kisebbségi igényeket nem tudnak kiszolgálni. Na persze!

Az idei jégkorong vb szemre is B kategóriás. Az NHL sztárokkal teli olimpia után kicsit elhagyatottnak tűnik a vb. Kevés nagyágyú vállalta a játékot a nagy csapatokból. Jobb volt az 1968-ig élő rendszer, hogy olimpia évében nem is rendeztek világbajnokságot. Egy előnye van mégis, nagy meglepetések születnek. Ennyi fanyalgás elég is lesz! Úgy alakult, hogy kint leszek egy vagy két negyeddöntőn Kölnben. Onnan biztosan másképpen fog festeni a dolog. Majd elmesélem. Addig is kíváncsian várom, hogy a 2010-es Flyers 1943 Leafs és 1975-ös Islanders után képes lesz-e fordítani 0-3-ról. Meg is nézem a neten.