A Jégkorong blogon jelent meg először ez a cikkem. Jó sok hozzászólás érkezett. Érdemes azokat is végignézni.

A vitathatatlan fejlődés ellenére még mindig kevesen járnak itthon bajnoki jégkorong-mérkőzésekre. Pedig jó móka, még ha kevés is a kiegyenlített, magas színvonalú mérkőzés. Alig tudok olyan helyet, ahol egy mozijegy áráért 30-40 ember hajtja magát, és esetenként szétveri egymást. Az alábbiakban tíz biztos tippet ajánlok a szövetség és az egyesületek figyelmébe, amivel megtölthetik a lelátókat.

1. Normális jegyárak

Szerintem teljesen normális dolog egy mozijegy árát elkérni egy A csoportos válogatottal rendelkező ország bajnoki meccsére. Igaz, egyelőre van munkám, és még nem is rágja a fülemet két-három gyerek, hogy el akar jönni velem. Amire szükség lehet, az a családi és csoportos kedvezmények kialakítása. Van, akinek a jegyár nevetségesen alacsony, van, akinek meg rettentően drága. Ezért érdemes differenciálni a belépőket és az azért kapható szolgáltatásokat. Van, ahol nincs külön jegy az állóhelyekre, a VIP meg tényleg legyen több, mint egy béna fogadás egy szakszervezeti bálon.

2. Bérletesek megbecsülése

Ma Magyarországon nem túl nagy buli bérletesnek lenni. Nem jár vele semmilyen előny, de még megbecsülés sem. Nem lehet a második-harmadik bérletes szezon után névtáblát venni a székre, nem kapok érte egy csapatzászlót sem a kocsiba. Pedig bérletesnek lenni tanúságtétel, szinte mártíromság. Akinek bérlete van, az adózik a csapatának. Ezért cserébe kaphatna valamit, hogy érezze, megbecsült közösség tagja. Ha presztízs lesz bérletezni, elindul értük a verseny. Ha egyre több bérletet adnak el, kevesebb és nehezebben megszerezhető lesz a jegy, így jobban megéri bérletet venni.

3. Gyerekek beszoktatása

Azt a legegyszerűbb játszótéri kábszerárus is tudja, hogy a gyerekeket be kell etetni. A beetetett gyermekből lesz később a bérletes, aki függőségére még büszke is. Évek múlva maga cibálja majd gyerekét meccsre, így nem kell a következő generációt beetetni. A gyerekek a Multi Level Marketing szabályainak megfelelően a legjobb ügynökök is. Ami az iskolában egyszer menő lesz, az menthetetlenül menő lesz. Kék szemű kislányok nyaggatják enyhén görbe hátú könyvtáros apukájukat, hogy vigye már őket hokimeccsre. Apuék nem nagyon értik, honnan ez a hóbort, de már Pokemont sem értették. A gyerekek akkor jöhetnek meccsre, ha a lelátón rend van, ha nem dobálják, kergetik meg, és nem fogjá két-három óra alatt eltanulni a legocsmányabb káromkodásokat. Ha ez biztosított, a testnevelésből felmentett apukák is belazulnak, és őket is könnyen elkaphatja a gépszíj. Végül, az utánpótlásban nevelődő gyerekeknek minimum kötelező kijárni a felnőtt csapat meccsére, hogy tanuljanak.

4. Családi esemény

Mi gyerekkoromban kézilabdára jártunk. Decens program volt, amire még anyámat is rá lehetett beszélni. Látta, hogy ide engem akár egyedül is kiengedhet. Régi, rossz sztereotípia az, hogy meccsre csak fiatalok és sokat látott idős bácsik járnak. Ez a világon sehol nincs így. Jó látni a hokimeccseken a rohangáló, aláírásgyűjtő, pacsiért szaladó gyerekeket. Jó helyen vannak, mert mindenki figyel rájuk. Ha a hokimeccs családi esemény, akkor egy rajongó 2-3 további nézőt hoz.

5. Délutáni mérkőzéskezdés

A gyermek és család témával szorosan összefügg, hogy a hétvégi meccseket kora délután kell tartani. Ebéd után felkerekedni jó dolog. Főleg vasárnap. Világosban könnyebb elindulni. A leckét a kölyök még utána is meg tudja írni. Különben sincs semmi normális a tévében. A gyerekek nem este 9-10 körül kerülnek az ágyba. És hazaérve még a kisgyerekek fürdetésébe is be tud szállni apa. A délutáni meccsen mindenki nyer.

6. Tévéközvetítések szabályozása

Ma még két kezünket összecsapjuk, ha valamelyik televízió magyar jégkorongmérkőzést közvetít. Van egy olyan hiedelem, hogy azért nem mennek ki a mérkőzésre az emberek, mert a tévében is meg lehet nézni. Az NFL-ben pár éve azt találták ki, hogy nem közvetítenek meccset, amire nem adták el a jegyek 90%-át. Ki akar üres széksorokat nézni a lelátón? Nagyon lehangoló látvány. Ma még talán így is csalogató egy-egy tévés közvetítés itthon, de hamarosan ki kéne találni egy jutalmazási rendszert arra, ha valahol folyamatosan telt házat tudnak fenntartani. A telt ház látványa boldogság, és felkelti az érzést, hogy a foteldrukkernek is ott kéne lennie. Veszít azzal, hogy egyedül ül otthon a foteljében.

7. Buli, buli, buli

Az egyik legszebb csarnok a Megyeri úti, ahol két kb. 100 wattos hangláda lóg a tetőszerkezetről. Az is gondosan a ritkás VIP felé fordítva. Olyan a hangzás, mintha  rozsdásodó konzervdobozban ülnénk. Találgathatjuk, hogy ez most Ramones vagy Rúzsa Magdi. A hokicsarnok a buli helye. Aki meccsre megy, bulizni megy. Nem gyűlölködni, nem szorongani, nem csendben elmélkedni. Bulizni. A bulihoz zene kell, csajok és esetleg pia. És ami a legfontosabb: sok más ember, aki szintén bulizni érkezett. Nem ártana rendes hangos hangcucc, modern kivetítők, játékok a szünetben. Atlantában például sorsolnak, hogy ki juthat fel utasnak a Zambonira a szünetekben. Nincs annál nagyobb sztár.

8. Fűtés, hűtés

Acapulco Beachen idén 1,5 millió ember bulizott szilveszterkor. Kicsivel többen, mint a Blahán. És csak azért, mert ott meleg van. Ott érzi otthon magát az ember, ahol nem kell kabátot hordania. Ezért olyan szomorú látvány egy istentisztelet közvetítése egy-egy magyar templomból, és ezért olyan pályaudvaros a hangulat egy-egy magyar hokicsarnokban. Ha lenne fűtés, nem kéne nagy kabátokkal birkózni, sokkal barátságosabb lenne minden. Persze akkor a jeget is rendesebben kéne hűteni. A jégcsarnok nem karám, ahol csak azért vannak a falak és a tető, hogy ne fújjon át a szél, és ne essen az eső. A csarnoknak vidám élettérnek kéne lennie. Fűtéssel. 

9. Celebspotting

Mekkora szuperság már, amikor egy Leafs-meccsen feltűnik Mike Myers (aka Austin Powers), vagy a Madison Square Gardenben Tim Robbins. Vagy amikor egy LA Lakers-meccsen Jack Nickolsont dönti fel az első sorban a kisodródó játékos. Nekünk csak egy Ganxsta Zolee-nk van, aki "a" hokidrukker. Jelentkezzen, aki látta mostanában meccsen. A celeb példamutató, a celeb sikk, a celeb eladja a jegyeket. Celebbel be lehet kerülni a Blikkbe, és mindjárt izgibb lesz, hogy ki Palkovics csaja. A hírességek jól jönnek a sportnak. Azért azt nem szeretném, ha Edvin Marton bozseválna a jégen a szünetben!

10. Legendák

A sportot az akció mellett a legendák éltetik. Nagy derbik, ádáz küzdelmek, statisztikák, babonák. A sportág nagy figurái, legendás gólok és bunyók. Ha legendák kerülnek a jégre, a lelátóra, az vonzza a közönséget. Legendák születhetnek maguktól is, de badarság lenne ölbe tett kézzel várni rájuk. Legendákat gyártani is lehet. Erről szólnak az örökrangadók statisztikái, az edzőként visszatért játékosok. Ilyenkor a néző azt reméli, hogy a történelem részesévé válik. És nem kell csalódnia, mert rajta is múlik, hogy a legenda részévé teszi-e azt a meccset amin ő is ott volt. A legendák gyártására rásegíthetnének az egyesületek, a szurkolók, a média.

Ez az én 10 pontom. Természetesen nem mindenhol ugyanazok a problémák. Fehérváron sokan járnak mérkőzésre, máshol meg alig. Van, ahol ülőhelyből van kevés, van, ahol nézőből, van, ahol sikerekből. Írják meg, önök szerint hogyan lehet tömegeket vonzani a jégcsarnokokba!