Közelebbről nem ismerem a hokis apukák világát. Önfeláldozó embernek képzelem őket, akik óriás táskával hurcolják a gyereket edzésre. Aztán ottragadnak, járnak a hétvégi bajnokikra. Bekapja őket a gép. Legalább akkora hévvel vitáznak, mint amekkorával a gyerekek hajtanak a jégen. Ahogy a Jégkorong blogot elnézem a hokis apukaság identitásteremtő. Mi, nem hokis apukák mindenesetre örök hálával tartozunk nekik. Nélkülük nem lennének hokisok.
Egy fórumon olvastam, hogy valaki tényleg meg akarja csinálni ezt játékot. Amíg nem jelenik meg addig maradnak nekünk a sport játékok. Végül is a sport a lényeg. A következő bejegyzésben a két nagy versengő jégkorongos videójáték új kiadásáról lesz szó.
