Aki már próbált valaha jégkorongmérkőzésre fogadni, az tudja, hogy ez óriási hazardírozás. Különösen borul a papírform az évad elején, és az alapszakasz végén. Ilyenkor akarja minden edző és gyengélkedő csapat megmutatni, hogy nem szabad őket félvállról venni. A mostani idény kezdete is tartogatott egy-két valószínűtlen sorozatot.
Itt van elsőként a Phoenix Coyotes. Nyáron csak az új tulajdonosról, a kikosarazott kérőkről, az áttelepítésről, az anyagi csődről lehetett hallani. Ezek nem éppen támogatják az alapos szakmai munkát és a hosszútávú építkezést. Mégis a Phoenix 4-2-0-val vezeti most a Pacific divíziót. Eddig csupán a Blue Jacketstől és a Buffalotól kapott ki és olyan csapatokat vert el, mint a Penguins vagy a Sharks. 2002 óta nem játszottak a play-offban, ezért nem is csoda, hogy a leggyengébb nézőszámokat hozták tavaly az NHL-ben. Idén visztont a költözés fenyegetése és a management drasztikus jegyárcsökkentése miatt visszatértek a szurkolók is. Közben Grtezky, aki a vezető edzője és résztulajdonosa volt a csapatnak lemondott a tisztségéről. Hogy egy utolsó fellángolását látjuk a phoenixi csapatnak, vagy tényleg feltámadnak, azt ma még nem lehet tudni.
A New York Rangers (5-1-0) az NHL egyik leggazdagabb csapata, és ennél fogva nem nagyon nyertek Stanley kupát az utóbbi évtizedekben. A legutóbbi szezon igazán szerencsétlenre sikeredett. A 2007-es elsőkörös draftjuk tragikus körülmények között elhúnyt. Évközben edzőt cseréltek. A rájátszás első körében kikaptak a Washington Capitalstól. A szezon végére csak egy rosszabb emberelőnyös csapat volt náluk a ligában, és keleten a második legveszélytelenebb csapatként zártak. A sztárok helyettesítésére szerződtetett játékosok nem nagyon váltották be a reményeket. A Rangers nem volt sem veszélyes, sem karakteres, sem szerethető. A washingtoni bukó másnapján Tortorella már azt nyilatkozta, hogy egész pontosan tudja, kire van szüksége és kire nincs. Óriási átalakításokba kezdett. Júniusban az előző szezon 21 játékosából már 10-től el is búcsúzott. Húzóembernek az elérhető legjobbat, Gaborikot választották, aki az utóbbi időben gyakran volt csupán elvi lehetőség sérülései miatt. Az utóbbi öt szezonból csak egyszer játszott többet 65 meccsnél. A kockáztatás eddig bejött: 7 mérkőzésen 6 gólt lőtt, és 4 gólpasszt adott. Az első két sor mögött csupa tapasztalatlan zöldfülű várja a lehetőséget. Éppen emiatt a szakértők csak a középmezőnybe rangsorolják a Rangerst. Most hogy Gaborik és Lundqvist is egészséges nagyon hasít a csapat. Egyetlen vereségét a tavalyi bajnok otthonában szenvedte el. Ha Tortorella szenvedélyes és támadószellemű megközelítése lesz a csapat karaktere, akkor okozhatnak még izgalmakat idén.
A harmadik meglepetés a Colorado Avalanche szereplése. Tavaly utolsóként végeztek nyugaton, most pedig 5-1-1-gyel állnak a nyugati csopor élén. A nyár itt is rettenetes volt. Joe Sakic bejelentette visszavonulását. A szakmai stáb szappanoperáját nehezebb követni, mint a Barátok közt családi és szerelmi szálait. Mindezek ellenére idén elkalapálták már többek között a San Joset, a Detroitot, a Bostont és a szakírók idei favoritját a Vancouvert. Eddig Hejduk, Wolski, Quincey és Stasny hozzák a egypont körüli meccsátlagot.
Ezek a korai megfutások általában nem tartósak. De egy jó start jobb, mint egy rossz. És ezekre a csapatokra és szurkolóikra régóta ráfért valami jó élmény. A labdarúgó közvetítések egyik kedvelt közhelye, hogy ma már nincsenek kis csapatok. Az NHL-ben tényleg nincsenek boxzsákok. És úgy néz ki, már a szűkkörű MOL ligában sincsenek.
