Két valószínűtlen befutóval kezdődik a 2010-es Stanley Kupa döntő. A keménység és akarat a technikás ifjonti hév ellen.
Ennek a két csapatnak nem kéne itt lennie. A Philadelphia Flyers az alapszakasz utolsó találkozóján, ki-ki meccsen jutott a keleti csoport nyolcadik helyén a playoffba. Az első fordulóban a Devilst, a másodikban a Bostont 0-3-as hátrányból, a harmadikban a Montreált verték ki. Az utóbbi kivételével mindegyik nagyobb favorit volt náluk. Ismét megerősítést nyer a régi közhely, hogy rájátszáshoz védelem kell. Az pedig itt éppen van. Pronger, Timmonen, Coburne, Carle az első két páros. Az említett utolsó alapszakasz meccstől kezdve, mintha véres hússal etetnék ezt a Flyerst. Úgy küzdenek, mintha az életükről lenne szó. Ezzel a legnemesebb, philadelphiai harcos hagyományokat elevenítik fel. Ütköznek, nyomják a durva játékot, megfélemlítik az ellenfelet. Fogadok, ha nyernek, akkor lesz valamilyen rajongói mashu up a 300 című filmből. Leesik az ember álla attól ahogyan hajtanak. Ha valami jó cégére a rakkolós, kemény hokinak, akkor az 2010-ben is a Flyers. Nem érdemtelenül került az elődöntőnek ez az emberhátrányból szerzett gólja, a History Will Be Made sorozatba.
Videó és a többi a lapozás után
A Chichago Blackhawks igazi reménység két-három éve. Kevesen várták éppen mostanra hogy beérnek. Talán csak Hossa, aki már egy ideje keresi a csapatot, amelyikkel kupát nyerhet. Az elmúlt két alkalommal nem találta el a győztest. Igaz, dolgozik mindig rendesen a sikerért, nem potyautas. A Blackhawks első körben a Nashvillet, másodikban az esélyesnek tartott Vancouvert, majd a nyugati alapszakasz győztes San Jose-t búcsúztatta. Itt a védekezés helyett inkább a támadást lehet kiemelni. Kane és Toews meccsenként egy gól körül vannak. És itt van még Dustin Byfuglien, aki védőből lett csatár, és nagyon jól kavar a kapu előtti szituációkban.
Mindkét kapuban újonc kezdő kapus áll. Leighton Brian Boucher sérülésével került az első helyre. Sokkal göröngyösebb utat járt be a Blackhawks kapusa. Antti Niemi pár évvel ezelőtt, még a finn másodosztályban játszott, és kiegészítő keresetként rollbás volt a hazai jégen. Majd később egy kis szerencsével megcsípte a Lehti Pelicans kapusposztját, ahova most igazol Hetényi Zoli.
A két csapat közül egyiket sem vártam döntőbe. Azt hittem, a Flyers már kifelé megy, a Blackhawksnak meg még hosszú az út felfelé. Tévedtem, és örülök, hogy nem az utóbbi két év döntője ismétlődik meg, vagy nem valami kiszámítható, söprésgyanús párharc. Itt két iskola, két szemlélet fog megküzdeni egymással. A rakkolós, ütközős keménylegény tempó, a technikásabb, játékosabb jégkoronggal. Én az utóbbiban jobban hiszek, de az előző nélkül unalmas lenne ez a sport.
(További tények, és streaming link a döntőhöz Ryan O'Briantől itt.)
