2008 utolsó bejegyzése a Bodicsek 100. bejegyzése volt. A blogot tavaly márciusban kezdtem írni. Időmtől és energiámtól és kedvemtől függően jöttek az új bejegyzések. Egytől százig.

Ez cikk elsőként a jégkorong blogban jelent meg. Az amerikai NHL mérkőzés hajhászásom egyetlen eredményes kísérletéről szól. Ide meg elfelejtettem kitenni. Az előszezonbeli téblábolás többi beszámolója itt olvasható.

Nem mondhatnám, hogy a világ legizgalmasabb dolga egy előszezonmeccs. Csak a körítés és az ár ugyanaz, a hangulat nem. Legközelebb már élesre megyek, de az igazi álom egy kupadöntő 7 meccse.

Január elsején játszotta a Chichago Blackhawks a Detroit Red Wingsszel az idei Winter Classic mérkőzést. Az NHL Winter Classicot szabad téren tartják, idén éppen a Chichago Cubs baseballcsapat pályáján 40,818 néző előtt. Tíz évvel ezelőtt alig lehetett Magyarországon fedett jégen bajnoki mérkőzést nézni. Ez nekünk még nem retro. Egyelőre örülünk a fedélnek. De egyből komoly nosztalgiázás indul, ha szóba kerülnek a régi nyitott mérkőzések. Az ónos eső, a bunyó, a játékosok cukkolása, ácsorgás áramszünetben, és a balhés Újpest - Fradi mérkőzések a Kisstadionban. A Wrigley Fielden senkinek nem volt esélye kézben melegített filléresekkel teleszórni a pályát, annyira messzire volt. Ezek az elpuhult jenkik nagyon vidáman fáztak, mind a negyvenezren. Szuper körítés, nagy buli. Erre az alkalomra külön múltidéző mezt kaptak a csapatok, és az is, akinek volt erre 220 dollárja. Eljöttek a régi legendák, és jégre léptek a jelenlegiek.

Kedves olvasóim! Befejező részéhez ért Dave Bidini kanadai rockzenész, hokibolond, világjáró riportjának közreadása a csíkszeredai hokikultúráról. Végre elkezdődik a mérkőzés, képet kapunk egy kilencvenes évek Steaua - Sport Klub derbijeinek hangulatáról. Az előző részek itt olvashatók. Azt hallottam a Reál Újpest környékéről, hogy a könyvből készült dokumentumfilm sorozat ment többször is a Spektrum műsorán. Sajnos még nem futottam bele soha. Köszönöm az erdélyi hozzászólók segítségét, kiigazításait, fotóit!

Ez lett a Bodicsek 100. bejegyzése. A 101-ben tartok valami összegzést is.

A NAVA 77 különlegességet tett elérhetővé az archívumából a karácsonyi szünetre, köztük sport témájú riportokat és játékfilmeket.

Nem nagyon szoktam offolni a saját blogomban. Eddig egyszer történt meg, amikor a kínai televízió műsoráról levették az NBA rájátszást. Most a karácsonyra való tekintettel offolnék azzal, hogy bemutatom a Magyar Világhíradó összeállítását az 1936-os nyári olimpiára való készülődésről. Itt indították az olimpiai láng kultuszát, a láng utazását, amit Magyarországon végig is követ a filmhíradó.

Ugyanitt  még riport Puskás Ferenccel (1978), a Fradi az Ajax ellen készül (1995), lapkihordók kerékpáros versenye (1935), a seouli olimpikonok köszöntése (1988), a body building helyzete Magyarországon (1978) és két sportos játékfilm: Régi idők focija (1973), A csodacsatár (1956) és még 70 finomság a Nemzeti Audiovizuális Archívumból.

Aki maradna a jégkorongnál, az nézze vissza a Spengler kupáról szóló bejegyzésemet, az 1932-es döntőről szóló filmmel. Az idei most kezdődik.

A filmek 2008. december 31-ig  január 31-ig érhetők el!

Sundin a Toronto Maple Leafs egy korszakát meghatározó játékos volt. Egy olyan korszaké, ami nem volt éppen dicső. De ez elsősorban nem Sundinen múlt. Nem a távozása, hanem az új vezetőedző  miatt kezdődik új korszak Torontóban.

Sundint 1989-ben az NHL történetének első európai születésű 1/1-esként draftolta a Les Nordiques de Québec. Majd 13 szezont húzott le Torontóban. Ezalatt 987 pontot szerzett a csapatnak. Emellett van három világbajnoki és egy olimpiai bajnoki címe a svéd válogatottal. Stanley kupája még nincsen. Erre utal a trófeaként a magasba emelt golfkészlet is, meg ez a korábban már bemutatott videó. 2008 nyarán lejárt a szerződése a Leafsszel, akik nem nagyon törték magukat a szerződés meghosszabbításáért. Sundin a visszavonuláson is gondokodott, majd december 18-án egyéves szerződést írt alá a Vancouver Canoucksszal, 8,6 millió dollárért. Egészen szép ár egy veteránért. A Canucks-ban örömmel fogadták, Mike Brown készségesen át is engedte neki a  13-as számot, és megkapta a csapatkapitányi címet. Eddig még egyszer sem lépett pályára új csapata színeiben. 23-án a Sharks ellen már nevezték, de nem lépett jégre. Kaptak is egy sima ötöst.

Általában szeretem a hagyományt, a legendákat, a karakteres, tapasztalt öreg játékosokat. Sundin becsületes és szorgalmas játékos, nem fog a millióiért alibizni. Mindezek ellenére kérdéses, hogy mennyire éri meg az üzlet. A Canucks kerete elég fiatal, de vannak tapasztaltabb jégkorongozói is, akik képesek vezetni a csapatot. Ezért a pénzért kaphattak volna két jó és perspektivikus játékost is. Remélem azért, hogy Sundin visszatérése a pályára nem lesz olyan kidobott pénz, mint tavaly a Forsberg visszatérésére fordított összeg a Coloradonál.

Ha jól emlékszem 1nf3rn0 mutatott nekem először videót a mackódobálásról. Tátottam a szám, és nem értettem mi ez az egész.

A legenda szerint a kanadai Kitchenerben borították be először a jégpályát játékmackókkal még a nyolcvanas évek derekán. Aztán szerte Kanadában elterjedt a szokás, és ma már szinte az összes ifjúsági és sok alsóbb szintű ligában is repülnek a mackók. Az eseményt karácsony környékén rendezik jótékonysági céllal. Az első hazai gól után kell behajítani a plüss állatokat. A játékokat összelapátolják és maguk a játékosok viszik el rászoruló vagy beteg gyerekeknek. Egy-egy nagyobb közönséggel rendelkező csapatnál akár 10-15 ezer mackó is összejön, mint itt a Calgary Hitmen meccsén. A rekord 23 ezer, és a Lethbridge Hurricanes tartja. Szép szokás, és szemmel láthatólag nagy buli.

Ez az 1945-ös Goofy rajzfilm a jégkorong őrületről szól, és képi eszközeiben egyáltalán nem fukarkodik az öncélú erőszak bemutatásával. Több itt a pofon, mint egy Kercsó edzsésen. Minden másodpercében tömény akció, állandó kacagás. Azoknak ajánlom, akiknek a Donal kacsás rajzfilm kicsit gyermeteg volt. Remek szórakozás!

December elején a Toronto Maple Leafs leszerződtette történetének 13. edzőjét. 92 év alatt ennyien irányították a hoki fővárosának csapatát.

Rá is fért a csapatra a frissítés, mert utolsó Stanley kupájukat az 1962-63-as szezonban nyerték. Az utolsó három bajnokságban még a rájátszásba sem sikerült bejutniuk. Mintha ez a rajongókat nem nagyon zavarná. Állandóan telt ház előtt játszanak, ami az otthoni mérkőzések után 1,5 millió dollárt jelent a csapatnak. Többek között ennek is köszönhető, hogy hosszú ideje A Leafs messze a legértékesebb csapat az NHL-ben. Nem is garasoskodtak, 18 millió dollárt kínáltak hat évre.

Az új edző Brian Burke, aki a Anaheim Duckstól érkezett, és aki a 2010-es amerikai olimpiai jégkorong válogatottat vezeti. Burke nem akármilyen név az amerikai jégkorongban. 38 évesen már a Hartford Whalers vezetőedzője volt. A Ducks előtt a Vancouver Canucksnál húzott le hat szezont. 2001 óta minden csapatát a playoffba vitte, és a Ducks-szal meg is nyerte  a trófeát.

Már az eddigi eredményeiből is látszik, hogy nem akárkit igazoltak. Engem mégis a bemutatkozó sajtótájékoztatója győzött meg. Nem ígért nagy diadalokat, hiszen az edzőtől nem változik meg minden egyszerre. Nem cserélheti le az egész csapatot egyik napról a másikra, az eddigi eredmények is megmaradnak. Annyit mondott, hogy új lapot fog nyitni a Leafs életében. Munkájának három pillére lesz. Az első a szórakoztató hoki. A játkosok meg fognak küzdeni minden pakkért. Kemény fizikai játékot vár tőlük. A nézők igazi hajtós hokit kell hogy kapjanak a jegyük áráért. Ez nagyon szimpatikus hozzáállás, és nem is a levegőbe beszél. Távozásakor a Ducks volt a legbunyósabb NHL egyesület. (Jelenleg a Leafs még csak a 28.) A második pillér, hogy nem bohóckodja el meggondolatlan vásárlásokra a tulajdonosok pénzét. A harmadik, a közösségi munka. A játékosoknak muszáj visszaadni valamit a városnak, amelyik lehetővé teszi a munkájukat. És ez nem opció, hanem kötelezettség mindenki számára, legyen akármekkora sztár.

Úgy látszik, egy kemény kezű, tudatos edző érkezett, aki tudja kivel kell jóban lenni Torontóban a sikerhez. Elsősorban a közönséggel, akik kitartottak úgy, hogy 45 éve nem nyert bajnokságot a csapatuk. Az NHL.com olvasói úgy gondolják 2-3 szezon kell Burke-nek, míg rendet rak a csapat környékén. Sok sikert a munkájához. Egy jó Leafs nem csupán kanadai nemzeti ügy.

Mike Modano december 1-én az Edmonton Oliers ellen megszerezte karrierjének 1300. pontját. Az aktív játékosok közül Joe Sakic (1641) és Mark Recci (1395) előzik meg. Ő minden idők legtöbb pontot és gólt szerző amerikai születésű NHL játékosa. 2007 november 7-én karrierjének 503. gólját ünnepelte, amivel a legeredményesebb amerikai születésű játékosa lett.  Ez alkalomból Bush 43 is gratulált neki telefonon.

Modano az 1988-ban 1/1-esként draftolta a Minnesota North Stars 18 éves korában. A legjobb újoncnak járó Calder Trophyt a 31 éves Szergej Makarov vitte el előle. 1999-ben Stanley kupát nyert a Starsszal, van egy világbajnoki címe, és egy olimpiai ezüstje. 2010-ig szól a szerződése. Így valószínűleg még termel pár pontot. Még úgy is, hogy a Dallas idén kivételesen gyenge teljesítményt nyújt. Szép volt Mike!