A Molson sör szuper reklámjaira egy hipergyenge magyar koppintás hívta fel a figyelmem. Hirdetései a kanadai nemzet mély komplexusaival és büszkeségeivel viccelődnek. Természetesen a hoki az egyik fontos büszkeség.

Veszélyes vizekre kalandozik az, aki egy ökomenikus jégkorongblogban a hazai jégkorongról ír. Főleg most, hogy a Jégkorong.blog beszüntette a kommentálási lehetőséget az OB1-es cikkeinél. Azért megpróbálom.

A MOL liga, csak az OB1-gyel közös alapszakaszában volt igazán izgalmas. Amit hozott, hogy sokkal több volt a többesélyes mérkőzés, a kiélezett küzdelem. A MOL liga rájátszása azonban kapkodós, átgondolatlan és közvetítetlen volt. Az érdemi rész pedig csíki belügy. A szezon során nyújtott teljesítmény alapján teljesen megérdemelten. Lesz még ez jobb is, a kezdet bíztató. Ezzel szemben az OB1 rájátszása izgalmas, a párharcok nyitottak voltak a középszakasztól. A szokásos élvonalhoz gyorsan felzárkózott az újonc Budapest Stars. Talán a MOL ligának is köszönhetően egyre több néző látta a küzdelmeket, és sosem volt ennyi jégkorong a sportcsatornákon. Az sem utolsó, hogy minden érdekelt városból egy órán belül el lehet érni a mérkőzések helyszínére, ami sokat dob a hangulaton.

A jégkorong játékosok önkifejezési lehetőségei korlátosak. Mezőnyjátékosok elsősorban nyakukra lógó loboncukkal, a kapusok pedig maszkjukkal, sisakjukkal tehetik magukat egyedivé felismerhetővé. Az első rész után, most a maszkban rejlő lehetőségek kiaknázását tekintjük át.

A kapusmaszk eredetének számtalan változata van. A legelterjedtebb verzió szerint Jacques Plante az 1959-60-as szezonban hordott először maszkot, hogy védje az arcát. Más források szerint a legelső egy Elizabeth Graham nevű hölgy volt, aki vívómaszkban állt a Queens University női csapatának kapujába. Állítólag az apja parancsolta rá, miután otthagyott egy csinos összeget fogpótlásért a lánya fogorvosánál. 

A Jughead egy kanadai bluegrass zenekar.  Sok feldolgozást játszanak pajta stílusban, pl. Ramonest, Motörheadet és más kemény cuccokat. Ez a hokis daluk repítette a nemzetközi hírnév felé ezt a vidám társaságot.

Well, I play Air hockey, Ball hockey, Barn Hockey, Bubble Hockey, Field hockey,
Floor hockey, Ice hockey, Kitchen hockey, Road hockey,Roller hockey, Table hockey, Twist hockey
And I play hockey, hockey, hockey, hockey, hockey, hockey, hockey, hockey, hockey, hockey, hockey, hockey, hockey, hockey,hockey all the time!
Take shots!

Pluszpontért várom a megfejtéseket, hogy mi lehet a Road hockey, Twist hockey, de főleg milyen lehet a Barn hockey.

(Hosszú ideje nem volt bejegyzés, és ez is csak megúszós volt. Akartam jelezni, hogy nem estem kómába. Legközelebb valami alaposabbal jelentkezem.)

A hét legszebb videója a Maicher család jóvoltából.

A jégkorongsport elég kevés önkifejezési lehetőséget nyújt a külsőségek terén, amióta kötelező lett a sisak viselése. A játkékosokból alig látszik valami. Annyira egyediek a játékosok, mintha tíz birodalmi harcos kergetőzne a jégen. Az NHL-ben 1979-ben úgy határoztak, hogy aki ezután kezdi a karrierjét annak kötelező a sisak, a többieknek választható.  Az utolsó aktív sisaknélküli játékos, Craig MacTavish volt. 1997-ben vonult vissza. Ma az Edmonton Oilers vezető edzője.

Hurrá, hurrá! Rock me Amadeus archivátori munkájának hála, elérhető a dokumentumfilm Dave Bidini csíkszeredai utazásáról. Köszönjük! Antal István emlékének ajánlotta a feltöltést. Nyugodjék békében! A hokirajongók sokáig fognak emlékezni rá.

Az írott riport hat részben itt olvasható.

Peter Puck (magyarul, mondjuk, Korong Kornél) epizódjait az 1974-től vetítette Kanadában az NBC és a CBS csatorna. Az epizódok a sport történetét, a szabályokat és a felszerelést mutatták be. A kisfilmeket a Hanna-Barbara stúdió készítette, epizódjait a meccsek szünetében adták a televízió csatornák. Peter Puck elfoglalta megérdemelt helyét a Jégkorong Hírességeinek Csarnokában.

A Jégkorong blogon jelent meg először ez a cikkem. Jó sok hozzászólás érkezett. Érdemes azokat is végignézni.

A vitathatatlan fejlődés ellenére még mindig kevesen járnak itthon bajnoki jégkorong-mérkőzésekre. Pedig jó móka, még ha kevés is a kiegyenlített, magas színvonalú mérkőzés. Alig tudok olyan helyet, ahol egy mozijegy áráért 30-40 ember hajtja magát, és esetenként szétveri egymást. Az alábbiakban tíz biztos tippet ajánlok a szövetség és az egyesületek figyelmébe, amivel megtölthetik a lelátókat.

Múlt hétvégén kövérre hízott a jég a hazai tavakon is. Kinéztünk mi is a Velencei tóra. Sütött a nap. Tele volt a jég emberekkel. Gyerekek, kislányok, anyukák hokiztak. Profi kiskapuk vagy egyszerűen ledobott hátizsákok jelölték a kaput. Volt aki korival kutyát sétáltatott, van aki babakocsit tolt. Néhányan fakutyáztak. Volt egy bácsi, aki a fóliasátrából szerelt magának fakeretes vitorlát a korizáshoz. Csak szomorú, fancsali képeket nem láttam. Olyan volt az egész, mint egy koris témájú Brueghel festmény. A tavon kicsit jobban megértettem, mi a jó a télben. És milyen az, amikor a jégkorong, a korcsolyázás a magától értetődő időtöltés.

Hazafelé benéztünk néhány nagyobb sportboltba. Mindenhol azt mondták, hogy kifogytak a hokibotból.

a képre kattintva további képek