A kép alkotója Dan McManis. Sok szép képe között vannak golfozó kutyák, baseballozó kutyák, kosárlabdázó és biliárdozó kutyák. Nekem mégis ez fáj legjobban.

Ezért verés jár!

Donald kacsa 1939-ben elvitte a gyerekeket egy kicsit hokizni a befagyott tóra. Donald bácsi edzői eszköztára kicsit emlékeztet Kercsó Árpi bá módszereire. Itt is vannak keményebb poénok, de hol is süthetnék el szegény alkotók az agresszív patronjaikat, mint egy jégkorongos rajzfilmben. 12 éven aluliak csak szülői felügyelettel tekintsék meg. A Sajbu, Sajbu ehhez képest nagyon puha.

Gyanús lett, mintha az utóbbi időben több gól születne az NHL mérkőzésein. Gyakran üt egyik vagy másik csapat öt gól fölött, de vannak szoros, magas gólszámú eredmények is. Ezzel párhuzamosan, mintha egyre kevesebb egy-két gólos mérkőzést játszanának. Utánanéztem, tényleg nőtt-e a gólszám, vagy csak azért tűnik többnek, mert gyakrabban jutok összefoglalókhoz, mint teljes mérkőzésekhez.

Az alapszakasz negyedénél járunk. Van akinek csak 19 mérkőzése van, de van akinek már 22. Nem bíbelődtem azzal, hogy a 2007 november végéhez igazítsam az összehasonlítást. Az átlag az átlag. Nem hiszem, hogy számít a szezon eleje abból a szempontból, hogy mennyi a gól. Nem csak a kapusok, a védelem és a támadó sorok is fáradnak, összeszoknak az idő előrehaladtával. Feltételeztem, hogy ezek a hatások kioltják egymást.

Az összehasonlítás azt mutatja, hogy a mostani szezonban egy átlagos csapat 0,136-del (ejtsd: nullaegész százharminchat ezreddel) tőbb gólt lő mérkőzésenként. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos meccsen szereplő két csapat összesen 0,272-del több gót szerez, mint a tavalyi szezonban. A 2007-2008-as bajnokságban átlagosan 2,719 gólt lőtt egy csapat meccsenként. Így az idei növekedés 10%-os, ami már szabad szemmel is észrevehető. Tíz százalékos növekedés nem csekélység, reméljük a tendencia kitart a szezon végéig.

A gólok szaporodásában nagy szerepe lehet a kapusok felszerelésének reformja. A reform itt is azt jelenti, hogy minden egy kicsit kisebb lett. A folyamatnak még nincs vége. Az NHL.com cikket közöl arról, hogy további kurtítások vannak kilátásban. A kapus védőfelszerelése ugyanis a kapus és nem a kapu védelmét szolgálja. Ha tartósan növekszik a gólok száma, akkor viszont érdemes új időszámítást kezdeni a statisztikákban. Hamarosan sok szakállas rekord megdőlhet. Az eheti Economist vezércikke  is azt javasolja a hitelválság kapcsán: a folyamatos leépítgetés helyett egy nagy drasztikus vágás alkalmas a lefelé tartó spirál elkerülésében.

Kicsit rendberaktam a Jégkorongos hírforrások link mögött látható nyilvános Netvibes oldalamat. Itt egy RSS olvasóban összegyűjtöttem, amit érdemes olvasni a hokiról. Ebből a 34 különböző forrásból bugázom a híreket. A válogatás szubjektív, így ne keressétek benne a MOL liga összes csapatát, főleg azokat ne, amelyeknek nincs RSS feedjük.

Már kint van egy ideje a jobb oldalon a mezes naptár. Sok értelme nincs, de jól néz ki. 1-től 31-es mezszámig ajánlhattok játékost.

Közben választani is kellett. Maradok hirdetésmentes blog. Nincs elvi kifogásom a reklámok ellen, csak esztétikai. Nem fogok sosem ebből a blogból élni, akkor meg ne villogjon itt nekem valami zalakarosi wellnesshétvége reklámja. A másik unszexi ajánlat az, hogy csak az kerül a címlapra, aki hirdet. Ha szeretnék valami címplaposat, akkor felkötöm a gatyát, és írok valami méltót a  nagyszerű Jégkorong blogra, ahogyan eddig is.

További jó szórakozást!

 Példa egy vállalható hirdetésre

Tavasszal a Forbes magazin nyomán utánanéztünk, hogy mennyit is ér egy NHL csapat. Idén már Spiler Istvánt is annyira megragadta az aktuális összeállítás, hogy a múlt héten minden közvetítésében idézett belőle. Nézzük, mennyit kell félreraknunk, ha akarunk egy csapatot!

A tavalyi Stanley kupa döntőjét a Detroit nyerte a Pittsburhg ellen 4:2 arányban. Hat mérkőzés kellett a győzelemhez. A héten szembe került egymással ismét a két döntős. Nagy várakozás előzte meg a mérkőzést. Nyáron a Detroitnak sikerült tovább erősíteni a csapatát, de a Pittsburghnél is jól halad az átgondolt építkezés. Eddig mindketten hét mérkőzést nyertek. A várakozásoknak megfelelően iszonyúan izgalmas volt a találkozó. Jordan Staal karrierjének második mesterhármasával és egy gólpasszával a mérkőzés legjobbja volt. A háromból bizonyára annak örült a legjobban, amivel a lefújás előtt 22 másodperccel 6-6-ra egyenlített. A Detroit alapjáratban is nagyon erős, megbízható társaság, és ha beindul a henger, akkor négy emberrel is nyomás alatt tudják tartani az ellenfél kapuját. A Penguins viszont nem hagyta szétzilálni a sorait és többször is fölállt kétgólos hátrányból. Szép, izgalmas játék. Méltó a két tavalyi döntőshöz. Ha tényleg Stanley döntő hetedik mérkőzés lett volna, biztosan a legjobbak között emlegetnék még sokáig.

Hosszabb szünet után folytatódik a Bidini úr csíkszeredai élménybeszámolója. Végre felvirrad a döntő napja. Elindul a szurkolás. Vasárnap, 16-án - különben - jön az Sport Klub a Megyeri útra. Jó meccsnek ígérkezik, aki kedvet kapott jöjjön!

Rettentő szó ez a selejtező. Jön a meós kartárs (a minőség ellenőrzési osztály dolgozója), és kiválogatja, melyik válogatott a selejtes a torna résztvevői közül. Úgy tűnik, hogy most nincs nehéz dolga. Nagyon nagyok a gólkülönbségek eddig, az átlag majdnem öt gól mérkőzésenként. A következő selejtező körben ez biztosan nem lesz ez így.

Ma kinéztünk Peti barátommal a Horvátok elleni meccsre. Nem rágtuk le a körmünket. A legnagyobb izgalmat az jelentette, hogy kicsit győzködni kellett a rakoncátlan szurkolókat, hogy inkább ők keressenek más helyet maguknak, mi mégis oda ülnénk ahova a jegyünk szól. Az első harmadban kifejezetten hervatagon játszott a magyar csapat. Sorban maradtak ki az emberelőnyös helyzetek, pedig jutott belőle bőven. Aztán jöttek a gólok, mindenki hozta a kötelezőt. Ez azért nagyon kevés lesz a következő selejtező tornán. Hogy nem lett mócsing az eredmény, az nagy mértékben a horvát kapusnak, Vanja Belic-nek köszönhető, akit meg is választottak csapata legjobbjának. Egy ennyire egyoldalú meccsen elvártam volna egy kis verekedést. Tokaji majdnem bele is ment egybe, de végül is csak egy kis lökdősődésért küldték le két percre.

A közönség nagyon jó és sportszerű volt. A kilátogató koca szurkerek jó hangulatba csöppentek, és a becsületes családapák is jól szórakoztak feleségükkel és a kiskorúakkal. Innen is üzenem nekik, hogy járjanak bajnokira is, mert az jó nekik, és jó a sporttágnak is. A szervezés inkább vicces volt, mint jó. Lespórolták a hangosítást, csak a pálya egyik végébe jutott néhány hangfal. Középen a négyoldalas NHL stílusú eredményjelzőjén sötét maradt a kivetítő. Szemérmesen eléhúztak két oldalról egy-egy lámpasort. Valami sms fallal ötvözött kivetítő árválkodott a lelátó nélküli végen, de nem sok haszna volt. Az ismétlésekkel állandóan elkéstek, és a lelátó másik végéből alig lehetett látni. Volt egy-két előremutató show elem, de nem nagyon ütöttek. Legcikibb az animált gif korong volt, amelyik a közönséget kívánta buzdítani. A közönség és a válogatott szerencsére gondoskodott a magas színvonalú jó szórakozásról. Holnap megint megyünk.

Képünk illusztráció!

Egy korábbi bejegyzésben bemutattam a valaha készült legrégebbi hokis filmet. Negyven másodperc Edison stúdiójából. Most a kedvenc hokitörténeti blogom, a Greatest Hockey Legends előbányászta a valaha kiadott legrégebbi jégkorongról szóló könyvet 1899-ből. A címe: Jégkorong, Kanada királyi télisportja. Arthur Farrel hajdani Stanley kupa győztes írta. A könyvből összesen négy darab maradt fent a világon. Még a Kanadai Nemzeti Könyvtár és Levéltárnak sincs belőle eredeti példány. Azért kalandos úton szereztek egyet, hogy bedigitalizálják és közreadják, a kanadai kulturális örökség fontos részeként. A könyv mellett nagy csemegéket szeszedtek össze: egy 1966-os korcsolya szabványt, játékos kártyákat az 1910-es évekből, egy fedett jégkorong csarnok a huszadik század fordulójáról.

Attól tartok, hogy a Széchényi könyvtár első sport témájú online gyűjteménye annyival később kerül az internetre, mint amennyivel később épült meg az első fedett hokipálya Magyarországon.

A könyv itt elolvasható. Jó szórakozást!

A lapozás után folytatjuk Dave Bidini, a kanadai kókler riportjának közreadását a csíkszeredai élményeiről. Ebben a részben megtudjuk Zoltántól, hogy mi a csíkiak baja a Steuával.  Remélem ennek a fejezetnek a közreadása hozzájárul ahhoz, hogy egyszer majd lehessen itthon is jó könyveket olvasni a jégkorongról. Addig is marad az angol. A korábbi részek itt olvashatók.