Amilyen sűrű egy hokiszezon, annyira üres lehet utána a nyár. A legutóbbi mozgalmas szezon volt, sok felé kellett figyelni. A MOL Liga mellett az EBEL-t is kell követni, aztán volt egy izgalmas világbajnokság, ahol most az A csoportos mellett, a divízió 1-est is végig kellett izgulni. Aztán volt egy olimpia, és egy nagyon izgalmas rájátszás. Ennek megfelelően a nyár üresen kongott. Én ezekkel ütöttem el az időt.

A hokitörténet talán legdurvább családja a Spancer család. Az öreg Roy hokiapukaként, fia Brian NHL játékosként halt erőszakos halált. Tanulságos történet. Tessék sokat lazítani!

Van aki szerint a jégkorongba nem illik a verekedés. Valóban kicsit nehézkes műfaj a hokis bunyó. A jég csúszós, a szerelés zavaró. Gyakran inkább esetlen medvetáncoltatásra hasonlít a verekedés. Ami segíthet, az a jégre szabott harcművészet.

Peng You Lian mester 1990-ben költözött Kanadába. Thai chi és hasonló harcművészetek oktatásával foglalkozik. Számtalan DVD-t és könyvet adott ki, saját harcművészeti központját vezeti. A Kanadában töltött két évtized alatt magába szívta a helyi kultúrát. A kultúrák keveredésének jegyében megalkotta a hokibotos tai chi iskolát. Valami olyasmi ez, mint itthon a libamájas szusi. Főhajtás a többségi kultúra előtt, de azért reklámnak sem rossz. Az oktató DVD megrendelhető közvetlenül a Sifu weboldaláról is.

Meccsen veszélyes gyakorlatok ezek, hiszen a legtöbb mozdulatsor minimum kisbüntetés. Érdekes lenne kipróbálni edzésen, hogy segítheti-e a jégkorongozókat a thai chi alapok gyakorlása. Az egyensúly és az erő áramoltatásának gyakorlatai, szerintem, passzolnának a hokihoz. Mindenesetre, szép mozgás, és néhány elemével tényleg hangulatosabbá lehetne tenni a konfliktuskezelést a jégen. 

A Jégkorong blog kezdeményezésére jótékonysági árverés lesz az árvízkárosultak javára. Ebből a Bodicsek sem maradhat ki. Két bekeretezett jégkorong témájú magazin címlapot doubnk be a jó cél érdekében. Vegyétek meg! Van néhány érvem a jótékonyságon túl is.

Nekem a sportban, és azon belül is a jégkoronban a legszebb dolog a köré épülő kultúra. Ahogyan a sok eredmény, izgalom, adat, izzadság az élet egészét átjáró, közösségteremtő szövetté áll össze. Ez az ami a sportban örök. Lelkesedéssel tölt el, ha olyan valószínűtlen helyen találok jégkorongot, mint a washingtoni National Portrait Gallery, egy William Faulkner kötet vagy akár egy New Yorker borító. Nekünk a jégkorong mindig valami underground dolog volt. Az egyetlen újság amiben a hokival foglalkoztak hazánkban, legjobban fenkék vagy talp alatt szolgált hűvös meccseken. Ehhez képest csodálatos dolog, amikor művészi igénnyel dolgozzák fel a kedvenc sportomat.

A New Yorker a világ egyik legjobb magazinja. Aki követi ezt a blogot, az már értesült a rajongásomról. Egy korábbi bejegyzésben bemutattam a hokis borítókat, egy másikban meg az első 1927-es hangulatjelentést a Medison Square Gardenből. 1925-ben indul a hetilap, amelyik programajánlók, kritikák mellett alapos riportokat is közöl. A New Yorker igazi védjegyévé vált az igényes címlap grafika. Fennállásának 85 éve alatt a legkíválóbb kortárs illusztrátorokkal, grafikusokkal dolgoztak. Köztük nem egy emigráns ezeken a címlapokon keresztül vált híressé. Például az 1913-ban szüleivel kivándorolt Kárász Ilonka, akinek szintén van hokis témájú címlapja, de az eredetiben beszerezhetetlen.

A rajongásom odáig terjedt, hogy elkezdtem különböző antikvárius és árverési oldalakon vadászni az eredeti címlapokat. Jópárat már sikerült is összeszednem, és van két reprodukcióm is. Egy hétméteres előszobafalat sikerült végigraknom ezekkel a képekkel pár hete, és még nem tudok úgy végigmenni a folyosón, hogy ne nézzem meg egyik-másik képet.

Az árverésen két hatvanas évekből származó darabhoz lehet hozzájutni. Az 1965-ös képet Peter Arno kérszítette, aki a lap indulásától a hatvanas évek végén bekövetkezett haláláig folyamatosan dolgozott a lapnak. Képei évtizedeken át meghatározták a karikatúra műfaját. A kevés vonallal rajzolt kép jól visszaadja a buli feszült egyszerűségét.

Az 1967-es kép Abe Birnbaum munkája, aki szintén nagyon sokat dolgozott a New Yorkernek. Emellett gyermekkönyveket illusztrált. A karcos jég ábrázolása már egy korábbi címlap grafikáján is megjelent. A korcsolyázók idilli andalgásánál jóval küzdelmesebb képet rajzol ugyanazokkal a vonalakkal.

Mindkét kép az eredeti kiadású újság címlapjáról származik. Nem utánnyomás, nem is a borító alapjául szolgált eredeti kézimunka. Egy 50 plusszos borító jó állapotban, tisztességesen bekeretezve üveggel. Akinek további kérdése van, szívesen megválaszolom. Igény esetén még készítek bekeretezett állapotban fotót a képekről.

Ha szívesen segítenél másokon, vagy csak simán tetszenek a képek, akkor licitálj serényen! Légy részese a segélyakciónak és hoki kultúrájának!

UPDATE: Itt megy az árverés. Tessék licitálni!

Két valószínűtlen befutóval kezdődik a 2010-es Stanley Kupa döntő. A keménység és akarat a technikás ifjonti hév ellen.

Ennek a két csapatnak nem kéne itt lennie. A Philadelphia Flyers az alapszakasz utolsó találkozóján, ki-ki meccsen jutott a keleti csoport nyolcadik helyén a playoffba. Az első fordulóban a Devilst, a másodikban a Bostont 0-3-as hátrányból, a harmadikban a Montreált verték ki. Az utóbbi kivételével mindegyik nagyobb favorit volt náluk. Ismét megerősítést nyer a régi közhely, hogy rájátszáshoz védelem kell. Az pedig itt éppen van. Pronger, Timmonen, Coburne, Carle az első két páros. Az említett utolsó alapszakasz meccstől kezdve, mintha véres hússal etetnék ezt a Flyerst. Úgy küzdenek, mintha az életükről lenne szó. Ezzel a legnemesebb, philadelphiai harcos hagyományokat elevenítik fel. Ütköznek, nyomják a durva játékot, megfélemlítik az ellenfelet. Fogadok, ha nyernek, akkor lesz valamilyen rajongói mashu up a 300 című filmből. Leesik az ember álla attól ahogyan hajtanak. Ha valami jó cégére a rakkolós, kemény hokinak, akkor az 2010-ben is a Flyers. Nem érdemtelenül került az elődöntőnek ez az emberhátrányból szerzett gólja, a History Will Be Made sorozatba.

Videó és a többi a lapozás után

Vége a 2010-es jégkorong világbajnokságnak, amit 2008 után ismét a magyarok nélkül rendeztek. Semmi nem úgy történt, mint ahogyan várni lehetett az elején, de lépésenként szinte minden kiszámítható. Két meccset, és a VIP ellátmányt közelről is láttam. Nézzük a tanulságokat!

forrás: Flickr

1943 és 1975 után az NHL történetében a Philadelphia Flyersnek sikerült 3-0-ról fordítania a rájátszásban. Én meg szombaton még azt hittem, az lesz a hétvége történelmi tette, hogy felteszem a falra a másfél éve bekeretezve álló hokis New Yorker borítóimat.

A melegedő május hozza a legszebb hokit minden évben. Most februári hideg jön, és vele a depressziós gondolatok. Béna egy tavasz ez. Bukó magyar válogatott, bukó UTE, gyenge tévés hoki kínálat és foghíjas németországi vébé.

Tudom, tudom! Nem szabad túl sokat várni a válogatottól. Csoda lett volna feljutni. De mégis meg kellett volna csapni ezt a Budapestnyi lakosú ország által kiállított válogatottat. Igaz, hogy a mi válogatottunk meg főleg Fejér megye, ami még kisebb. Nem baj, majd jövőre! 

Aztán itt vannak a hazai hírek, mindenki kapar a pénzért. Közben az UTE egyre messzebb kerül attól, hogy elfoglalja a meghatározó fővárosi csapat pozícióját. Lehet, hogy ennek így kell lennie? Nem lehet csak a névből, a múltból megélni. A stabil finanszírozás éveihez nem társultak a stabil építkezés évei. Eltapsolták a lóvét, a játékosokat, a szurkolókat, talán még az utánpótlást is. 

Mivel vígasztalódjunk? Azzal, hogy a köcsög UPC levette a műsoráról az ESPN Americát, ahol az NHL playoffot és a napi összefoglalót lehetettvolna követni? Vagy hogy a szintén a köcsög UPC-hez tartozó Sport1-2 eurosportosodási folyamata tovább súlyosbodik. Mézbírkózás már nincs, de minden más van NHL és a Bajnokok Ligája kivételével. Sajnos egyre silányabb a kínálat. De ezt nem nagyon érdemes szóvá tenni, mert úgy is annyit válaszolnak, hogy kisebbségi igényeket nem tudnak kiszolgálni. Na persze!

Az idei jégkorong vb szemre is B kategóriás. Az NHL sztárokkal teli olimpia után kicsit elhagyatottnak tűnik a vb. Kevés nagyágyú vállalta a játékot a nagy csapatokból. Jobb volt az 1968-ig élő rendszer, hogy olimpia évében nem is rendeztek világbajnokságot. Egy előnye van mégis, nagy meglepetések születnek. Ennyi fanyalgás elég is lesz! Úgy alakult, hogy kint leszek egy vagy két negyeddöntőn Kölnben. Onnan biztosan másképpen fog festeni a dolog. Majd elmesélem. Addig is kíváncsian várom, hogy a 2010-es Flyers 1943 Leafs és 1975-ös Islanders után képes lesz-e fordítani 0-3-ról. Meg is nézem a neten.

Egészen új szelek fújnak az NHL csapatok lelátóin. Legalábbis a Montreal Canadiens. A címvédő Pitsburgh Penguins elleni hatodik mérkőzésükön 21.273 skandálta az európai football stadionokból nagyon ismerős olé-olé-olé-o-lé kezdetű világslágert. Ilyet én még nem nagyon hallottam NHL mérkőzésen. Mindenesetre nagyon jót tesz egy csarnok hangulatának, ha folyamatos és dalszerű a buzdítás. Valami, ami túlmegy a Let's go Habs! Let's Go! színvonalán. De volt is miért énekelniük. Egészen elképesztő az amit a Washington, és most a Penguins ellen nyújtanak. Michael Cammalleri már 11 gólnál tart a rájátszásban, miközben az alapszakaszban 65 meccsén csak 26 gólt lőtt. Klassz ez a sorozat.

6.13-nál indul az olézás (a FULL második L-jénél). 

Pénteken dől el, hogy feljut-e ismét a magyar jégkorongválogatott a 2009-ben megjárt világbajnoki főtáblára. Fel kéne jutni, mert nincs már itt helyünk. Nincs helyünk az üres lelátókon, a félamatőr csapatok között.