Folytatjuk Dave Bidini kanadai zenész és hokiőrült csíki élményeinek közreadását. Az előző rész itt olvasható. 

Az európai jégkorong e meglepően korai gyökerei magyarázzák, hogy miért is épült be a játék szeretete a csíkiak életébe. A fotókat nézegetése közben nagyon megragadott az egyik kép, ami Vákár korai csapatát ábrázolta. Némely játékos svájcisapkában, rövidnadrágban és térdzokniban, mások gyapjú kardigánban, hosszú csíkos kötött sállal és felhajtott gallérral álltak. Vákár Lajos jóképű ember volt vékony állával, magas homlokával és sűrű hullámos hajával. De a legmegkapóbb a két kapus volt, akik a csapat előtt térdeltek a kép előterében. Egyikükön sima fehér sapka volt, és egy olyan pulcsi, amit mintha a Michlein babától kért volna kölcsön. A kabát középtájt kiöblösödött, a karjánál és a vállánál viszont beszűkült, ettől felsőteste úgy nézett ki, mint egy túlfújt izompacsirtáé. Úgy nézett ki, mintha a bálnacsontból készült védőfelszerelés közvetlenül bele lett volna varrva a ruhájába, mint ahogy Cyclone Taylornak belevarrta az anyja a századfordulón. A gondos anya saját fűzőjéből szedte ki a merevítőt és varrta a ruhába, és ezzel forradalmasította a mezőnyjátékosok védőfelszerelését.

De a másik kapus, méginkább furcsa volt. Egy hölgy, Vákár Lajos felesége, Erzsébet. Az egyetlen alak a képen, aki mosolyog. Szép sötét mosolya fölött fekete sísapkát visel, pulóvere fölött a csapat mezét: fekete alapon fehér csík és középen a csapat Erdély logója. A legfurcsább a botos kesztyűje, amin a keze fölött egy háromszög alakú merevítés szolgál blokkolóként. A legtöbb jégkorong történész Frank „Mr. Zero” Brimseknek tulajdonítja a blokkoló feltalálását. Úgy tartják ő volt az első, aki bambuszrudakat helyezett a kesztyűjébe, hogy keze külső oldalával is meg tudja állítani a korongot. Csakhogy ő a harmincas évek végén játszott, jó tíz évvel később, mint ahogy ez a fotó készült. Vákárné felszerelése tíz teljes évvel megelőzte az NHL-t.

A kép illusztráció. Forrás: Getty Images

Vákár Erzsébet nagyon fontos volt a Sport Klub életében. Ahogy Dénes elmesélte, visszavonulása után is fontos „felszerelése” volt az egyesületnek. Saját széke volt a kapus jobbján, onnan követte az összes mérkőzést. Amolyan kabalájává vált a csapatnak, ami a jó eredményhez segítette őket. Addig nem kezdődött el hazai mérkőzés, amíg ő meg nem érkezett. Erzsébet és Lajos egy sörmeccsen ismerték meg egymást. Elképzelem, ahogy Lajos egy áttörés után magamögött hagyja védőit, a kapusra emeli tekintetét és ott helyben annyira megbabonázza Erzsébet szépsége, hogy a korong csendben lecsorog a botjáról. A csíki fiatalok gyakran játszottak ilyen koedukált jégkorong mérkőzéseket a húszas és harmincas években, ez volt a társas életük központi helyszíne.

A következő szakaszhoz sétáltam, itt már újabb fekete-fehér és színes képek sorakoztak. Ezek egy 1987-es ifjúsági tornán készültek. Jugoszlávia, Bulgária, Csehszlovákia, Észak-Korea és a Szovejtúnió csapatai vettek részt. Románia sportolói a nagy szovjet hokiprogram részeként gyakran találkoztak a kommunista blokk más országainak jégkorongozóival. Így került ide egy barátságos torna keretében 1970-ben Jin Guang a kínai válogatottal.

Ferenc nem sokat tudott elmondani a tornáról. Csak annyit, hogy Korea végzett az utolsó helyen nyeretlenül, és a Román válogatott ihletett mérkőzést játszott a szovjetekkel, de kikapott. Már majdnem elindultam Karolinával megnézni a pályát, amikor valami megragadta a tekintetemet. Közelebb hajoltam, és ő volt, ott állt az a többieknél kisebb tinédzser: Jágr.

folyt.köv.